Gwen Stefani elérkezett második albumához a
Love.Angel.Music.Baby.-t követő
The Sweet Escape-hez, mely nem vált önismétlővé, ugyanis más irányban halad tovább.
Az énekesnő nem tervezett új albumot saját elmondása szerint, de annyi jó dal maradt korábbról, hogy kedvet kapott újra stúdióba vonulni. Ismét segítségül hívta korábbi segítőit, Tony Kanalt (a No Doubt-ból, aki ugyebár Gwen ex-barátja), Linda Perryt, a Neptunest, Nellee Hoopert. Akadnak azért új közreműködők is, például Tim Rice-Oxley a Keane-ből, Martin Gore a Depeche Mode-ból, vagy az idétlen rapper, Akon, aki egészen hihetetlen módon teljesen jó számot rakott össze, abszolút távol a saját stílusától (szerencsére!). A vendégfelhozatal hallatán azt hihetnénk, hogy ugyanolyan albumot készített Gwen, mint az első, de nem így van. Az előző dance albummal szemben az új korongon a modern, elektronizált r’n’b és hip-hop kapja a főszerepet, mely az album felét teszi ki. Míg a
L.A.M.B.-en a Neptunes producerduó csak egy dalt kapott, a
Hollaback Girlt, addig itt ötöt, ami meghatározza az album stílusát. Az ő dalaik a szokásos minimalista elektronikus/elektrós hip-hop alapokat hozzák, melyre a legjobb példa az első kislemez, a
Muzsika hangjait hangmintázó
Wind It Up, vagy a
Yummy, ami pedig eléggé hasonlít Missy Elliott
Pass That Dutch-ára - csak mély basszusok, és monoton rap. Ebben a dalban Pharrel is megszólal, és azt rebezsgetik, hogy a harmadik kislemez lesz. A dal utolsó harmada egy instrumentális levezetés, mely különféle ipari, csörömpölő hangokból áll (kalapács, fúró...stb). A
Breakin’ Up is hasonlóan keményebb kategória, de azért lágyabb Neptunes közreműködések is akadnak, mint például az
Orange County Girl, vagy a
U Started It, de nem olyan punnyadt módon szerencsére, mint az előző album mélypontja, az amerikaias
Luxurious. A Swizz Beatz is hozzájárult a koronghoz egy hip-hop dallal, a rövidke, döngölős
Now That You Got Ittel, sziréna hangokkal megspékelve.
Ami a
Sweet Escape többi dalát illeti, azok már közelebb állnak a
L.A.M.B. hangzásához. Az album két legjobb és legerősebb dala a
Don’t Get It Twisted őrült tempójú, cirkuszi dallamokkal tarkított electro-popja, és a szintén electro-pop záródal, a Linda Perryvel közös
Wonderful Life, melyben Martin Gore gitározik, és leginkább olyan, mint a Depeche-től a
Precious. Az új lemez
Coolja a Tim Rice-Oxley (Keane) zongorajátékával kiegészített
Early Winter, és a hasonló
4 In The Morning, melyek kiváló dalok. A
Fluorescent is mutat némi hasonlóságot a debütáló albummal nyolcvanas hangzásának köszönhetően, mely egy finom, szintis darab, és igencsak hasonlít helyenként a Kraftwerk
Neon Lights-ára (mely viszont még a hetvenes évekből való), nem véletlen a címbéli hasonlóság se! A második kislemeznek választott címadó dal, a trombitával díszített
The Sweet Escape pedig teljesen elmenne egy No Doubt lemezen is, pedig ebben nem is segített Tony Kanal. Ennek a dalnak a közreműködője Akon, aki nemcsak producerként szerepel benne, hanem hangját is adja hozzá.
A korong tartalmaz még egy bónusz dalt is, a
Wind It Up élő verzióját (
Harajuku Lovers Live Version) a nemrég megjelent koncert DVD-ről, mely alatt egy cirkuszban éreszhetjük magunkat.
Azt le kell szögezni, hogy a
Sweet Escape jóval gyengébb album, mint elődje, meg sem közelíti színvonalban azt, de, ha nem vetjük össze vele, akkor egy kellemes hangzású, modern és elegáns pop lemezt kapunk.
7/10
A Tony Kanal-lal közösen írt 4 In The Morning tökéletes választás volt az új albumról, mert az egyik legkiemelkedőbb dal róla, így nem volt vitás, hogy ki kell adni, ráadásul Gwen elmondása szerint az egyik kedvence is a nagylemezről. Ahogy a L.A.M.B.-en is volt lassabb dal (Cool), úgy a The Sweet Escapen-is van, az electro-ballada 4 In The Morning képében, mely zongora szólóval nyit, és lágy electros alapja van. A klipet ki más rendezhette volna, mint Sophie Muller, aki már a No Doubt óta rendezget Gwen-éknek. A videoban csak az énekesnő szerepel, és stílszerűen olyan hangulatképeket láthatunk, mint a hajnali ébredés, kávézás, fürdés, majd munkába indulás, mindez lágy, pasztel színekkel operálva, hogy tökéletesen passzoljon a dalhoz. Gwen a klipjeivel sosem okoz csalódást.
