MAXI / Pet Shop Boys: Love Is A Bourgeois Construct

A Pet Shop Boys az Axis és a Vocal beharangozó kislemezdalok után már a harmadik maxit adja ki az Electric-ről. A Love Is A Bourgeois Construct az album legpotenciálisabb slágere, bár az előzőek se kevésbé kommerszek, de egyértelműen ezt szánták az album nagyágyújának, ugyanakkor ez a minőségével nincs egyenes arányban.

Bár a dal nem kimondottan rossz, de sajnos ez már átesik a poposság túloldalára, a dallama pedig tingli-tangli. Masszív hangzásvilága viszont egyértelműen javít az összhatáson, ami miatt összességében egy kellemes dalról van szó, de a Pet Shop Boys-tól azért a komolyabb dallamokhoz szoktunk hozzá, még akkor is amikor slágerekről volt szó. A fő dallam egyébként Michael Nyman szimfonikus filmbetétjéből, a Chasing Sheep Is Best Left To Shepherds-éből származik, szóval a PSB még egy ízig-vérig dance lemezen, mint amilyen az Electric, se bír elszakadni a teátrális, musiceles hangzástól.

A maxi ismét megjelent CD-n, akárcsak a Vocal, pontosan ugyanolyan brutálisan igényes kivitelben, ami egy széthajtható, lakkozott papírtokot jelent és még egy belső papírtokot is, ami védi a lemezt. Ismét kilenc számot tartogat a maxi, és a Vocal-lal ellentétben végre b-side-ok is helyet kaptak rajta, kettő is, ami így már egy nagyon komoly kiadványt eredményez, és a remixek is jóval élvezetesebbek lettek. A két b-side teljese illeszkedik az Electric hangzásába. Mindkét dal esetében német lázban égett az együttes, amiről már az Enschuldigung! címe is árulkodik, a Get It Online-ra pedig egyértelműen a Kraftwerk volt hatással (a PSB karrierjében nem először). Előbbi szám egy vaskosabb, elvontabb, öt perces electro-house darab, ami az Electric néhány dalához hasonlóan (Fluorescent, Inside A Dream) olyan, mintha a '93-as Very Relentless idejéből származna. A vokál ebben is elég minimális. A Get It Online már egy jóval pattogósabb electrós dal, de az ének ebben is kevés, inkább csak gépies beszédek hangzanak el benne, amik a címnek megfelelően az online vásárlás jelmondatait ismételgetik. Leginkább a Kraftwerk Electric Café és Computerwelt lemezei juthatnak eszünkbe róla.
Ami a remixeket illeti, négy található a maxin, illetve két remixnek további két verziója, egy dub és egy instrumentális. A Vocal big room, döngölős diszkó mixeivel ellentétben a Love Is A Bourgeois Construct remixek jóval visszafogottabbak és élvezetesebbek. Bár a The Penelopes Remix nem túl izgalmas, mert túlzottan olyan, mint az eredeti, épp csak az eleje és a vége tér el, de a Claptone Remix már egy igazi telitalálat. Sötét tónusú, középtempós chill-house, igazi éjszakai atmoszféra mix. Little Boots is elkészítette saját verzióját (Little Boots Discothéque Edit), mely leginkább a 70-es évek diszkóját idézi, és konkrétan úgy szól, mintha a Scissor Sisters első lemezéről származna. Ez a remix nem lett annyira nagy szám, de kellemes zene. A Dave Audé Dirty Dub viszont ismét egy kiemelkedő darab. Nevéhez hűen kevés éneket tartalmaz. Elég keményen döngölős mix, de dallamos is ugyanakkor. Bónuszként pedig található még a maxin dub a Little Boots remixből és instrumentális a Claptone-ból. Egyik remix sem lépi túl a hét percet, így a hosszuk is pont ideális. Elejétől a végéig egy nagyon élvezetes maxit kaptunk.


8/10