Rövid vélemény egy hallgatás után. Rendes kritika később.Miután végig hallgattam a Shaking The Habitual-t, csak egy kérdésem maradt: mi a fasz történt a Knife-fal?? Eltelt hét év a Silent Shout című mesterművük óta, és megőrültek. :) Az egyértelmű volt, hogy nem fogják magukat ismételni, eddig is minden albumuk más volt, legalábbis a cím nélküli első és a Deep Cuts páros után a Silent Shout 180 fokos fordulat volt, de erre akkor se számítottam, amit a Shaking-el kaptunk. Erősen szokni kell, csak annyit mondhatok. Ráadásul mindkét beharangozó szám félrevezető volt, mert se a Full Of Fire techno döngölése, se a A Tooth For An Eye hagyományos Knife-hangzása nem jellemző a lemezre. Minden szám teljesen más, de ezeknél jóval betegebb, elborultabb darabok. A 20 perces (!!!) ambient zörejes Old Dreams Waiting To Be Realised-ot pedig minden bizonnyal csak viccnek szánták, mert szó szerint semmi se történik benne 20 percen keresztül, se dallam, se ütem, semmi, csak zúgás (nem hiába döntött úgy az együttes, hogy készít egylemezes verziót is az albumból, amiről eme "opuszt" lehagyják). Leginkább (sajnos) az őrült opera lemezük (Tomorrow, In A Year) világát gondolták tovább, amiből egy ugyancsak 100 percnyi agymenés lett, amin alig találni dallamokat. Szóval ezért az albumért erősen meg kell dolgoznia a hallgatónak. Azért persze találni rajta kellemes számokat, de akkor se egy kéjutazás, nem az a fajta lemez, ami csak úgy hallgattatja magát. Az olyan hátborzongató számokról meg, mint a Marble House mindenki tegyen le, mert nem fog találni olyat rajta. Ez most egy művészi őrület lett, de ahogy megjósoltam, a kritikusok imádják.
6 comments:
Kíváncsivá tettél, betesztelem, visszatérek! (eddig szűz vagyok késügyileg)
Ú, ha viszont még nem ismered a Knife-ot, akkor szerintem semmiképp se a STH-al kezd az ismerkedést, mert valószínű elmegy a kedved az együttestől, pedig a régi zenéik nagyon nagyok! :) Elsőre a Silent Shout-ot ajánlanám (az mélységes és atmoszférikus), majd a könnyed electro pop-os címnélkülit és Deep Cuts lemezeket. Amúgy svédek.
"loire írta...
Svédek??Nem is értem hogy maradhatott ki :D"
Hát azt én se. :) Pedig szinte minden mai svéd electro-pop együttes a Knife-ból tápkálkozik, ha csak pl. a Kate Boy-ra gondolunk, de a Knife az alapja rengeteg svéd együttesnek, de még a kanadai Austra is őket jelöli meg fő inspiráció szerzésnek, szóval a Knife mára kb egy intézmény lett. :))
Tegnap este meghallgattam. Egyébként direkt nem hallgattam rád és ezzel kezdtem. Alapjában véve ez egy kísérleti vállalkozás, és ezt úgy merem kijelenteni, hogy nem ismerem az életművet. A technos track-ek bejövősek, de az a három ambient track?? Sajna azok skip-ek voltak. Ez egyébként komoly tőlük, vagy blöff? Az utóbbinak tökéletes, az előbbi sincs teljesen elveszve, de szokni kell. Elsőre a Stay Out Here tettszett a legjobban.
Amilyen különc a Knife, ez tuti nem blöff tőlük. Amúgy a legknifeosabb a Ready To Loose és a Tooth rajta, azok bármelyik régi albumukon elférnének. Szóval olyan az ő valódi, vagy leglábbis korábbi stílusuk. Az első két album színtisztán electro-pop, nagyon catchy dallamokkal, a harmadik album viszont már nagyon sötét lett (Silent Shout). Azzal jött meg az áttörés nekik, azt iszonyúan elismerték mindenhol, meg év albuma volt anno minden lapnál. Az az album egy mestermű.
Aztán pár éve csináltak egy Darwin-os operát, amihez ők írták a zenét a Plannintorock-al közösen, és az már eléggé olyan volt, mint a Shaking, azt vitték most tovább. Csak abban nem volt ennyi zeneiség sem, de mondjuk a Colouring Of Pigeons-t feltétlen ajánlom róla.
Post a Comment