Kicsit sajnálom, hogy csalódás a How To Destroy Angels album, másrészt megkönnyebbülés is, mert egyel kevesebb albumra kell költenem, amikor már így is dömping van lemezmegjelenések terén idén, csak most március-áprilisban vagy öt albumot kell megvenni. Már most brutális az év, pedig még csak az első negyedben vagyunk. Ha áprilistól év végéig nem jelenne meg semmi új, már akkor is jó évet zárnánk. A tavalyi pangós év után most kárpótolva vagyunk.Szóval HTDA. A hangzás végül is olyan, amilyet szerettem volna (kellően elektronikus-kopogós, az Ice Age féle pengetés nem jellemző szerencsére), abban nem csalódtam, viszont összességében egy unalmas lemez lett, mert a dalok nagyon monotonak, kevés az erős dallam, és az sem segít, hogy túl sok a 6-7 perces darab, ami egy majd' 70 perces lemezt eredményez. Egy ilyen hosszú album pedig csakis akkor működik, ha kellően változatos (mint mondjuk Bowie Outside-ja, ahol még a 74 perc se fárasztó), a Welcome Oblivion esetében viszont szinte minden szám ugyanúgy szól, sok az üres járat, kevés a fogós dallam, és szinte minden szám lassú, hömpölygős. Továbbá szerintem egy ilyen hűvös, rideg albumot tavasszal kiadni nem túl jó húzás, mert ehhez a lemezhez különösképpen szükséges a téli szürkeség.
4 comments:
Hát ebben teljesen egyet értünk. Zeneileg nekem is bejövős lenne de a legtöbb dalnak nincs dallama, csak úgy folyik. Ami még zavart engem, hogy sohasem volt kiteljesedés, amivel ezt a nyomott hangulatot oldották volna. Egyszerűen csak vége szakadt az egyébként is hosszú számoknak. Sokszor olyan érzésem volt mintha Tricky paródiát hallgatnék a kilencvenes évek közepéből.
A legjobb néhány szám a How Long környékén/után van, de azokból is kevés van, a többi pedig pont olyan, amilyennek Te is írod őket. Szóval elég céltalan album.
Pontosabban a How Long előtti és utáni szám. Ugyhogy ebben is egyetértünk. :)
:)
Post a Comment