Még mindig nem tudom elhinni, hogy nincs többé HMV. Nem tudom felfogni, hogy Angliában hogy történhetett meg az, hogy az egyik legrégebbi és legelterjettebb lemez boltja egyszerűen csődbe megy és bezár. Mindig azt hittem, hogy Angliában kellően fogynak a CD-k, de úgy látszik mégsem. Rám ugyan az angliai utcai boltjaik bezárása nincs hatással, hisz nem ott élek, viszont a HMV webshopja is megszűnt létezni ezáltal, ahol mindig minden a legolcsóbb volt, és a legnagyobb választék is ott volt, az állandó akciókról nem is beszélve, meg, hogy minden új kiadvány pár hónap múlva már 5 fontért volt kapható. A legtöbb CD-met tőlük vettem, szomorú, hogy ennek most vége, hiányozni fog! Ha pedig újra kijutok Angliába, nem lesz már többé jó kis HMV-zés. Kapja be az egész rohadt internet, meg letöltős kultúra ami sírba visz minden fizikai terméket, hogy a DVD piacról hazánkban, és a mozik bezárásáról ne is beszéljünk, de ez már egy másik téma. Ha tehetném beszüntetném az internetet, és visszaállítanám a világot olyanra, amilyen az internet előtt volt, és érdekes módon akkor is volt élet, de ez már pláne egy másik, és terjedelmesebb téma...
7 comments:
Mindenben egyetértek veled. Még egy összefüggés: amióta az internet elterjedt tulajdonképpen a zene sem változott alapjaiban. Ha azt mondom 60-as, 70-es, 80-as, 90-es évek tudom mire kell gondolni, egy csomó stílusra, amely az adott évtized terméke. Most őszintén, mi változott a 2000-es évektől mostanáig? Ha van is vmi újdonság, hamar kimerül mert egy kattintás múlva a világ másik pontján van. De nincs új a nap alatt, csak a régi hozzávalókat variáljuk, és retrózunk ezerrel. A fizikai formátum kivonulását meg már saját háztartásilag is érzem: konkrétan érdemes e vennem lejátszót(cd-dvd) ha a régi bekrepál? Régi módi vagyok, úgyhogy a pénztárca bánja, de felesleges, mert fél év múlva nem játszik semmit, mert már nem támogatja a formátumot. Csessze meg a fogyasztói társadalom is!
Pontosan! A technika tönkre tesz minden jót, amit eddig élveztünk. Lassan az emberek zsinórra kötve fognak élni és ki se kell mozdulniuk a lakásból, sőt enni is biteket fognak lassan....
Azzal pedig nagyon egyet értek, amit az elején írtál, ezek már bennem is megfogalmazódtak. De nem csak zeneileg érvényes ez, hanem mindenre. 2000-től kezdve teljesen jellegtelenné vált minden, az öltözködéstől kezdve a zenén át: nincs már jellemző stílus, csak mindent mixelnek mindennel, plusz nagy adag retró megállás nélkül. Ha azt mondom 2000-es évek, senkinek semmi jellegzetes sem jutna eszébe róla, mint ahogy pl. a 80-as vagy 90-es éveknek egy rakás stílusjegye van.
Tényleg, a ruhák! De a filmek terén is változnak a dolgok. Mostanában nincsenek klasszikus közönségfilmek, amelyről mindenki beszél, amilyen a Terminátor, vagy a Titanic, vagy a Jurasic Park volt. Néha egyet kikiáltanak annak (Eredet), de nyomába sem érnek a korábbiakhoz. Persze az art mozi kivétel és ez a szerencse, de arról meg érthetően kevesen beszélnek. Ja, és MTV-t, VH1-t is csak a régi vhs kazettáimon látok, ha van min őket lejátszani. Hol vannak már az éjjel klipre vadászós idők? Ebben a sok információban egyébként mi is kiégünk, kevésbé okoz örömöt mivel azonnal hozzájutunk mindenhez. Neked nem kell bemutatni azt az érzést mikor boltról boltra jársz mire megszerzed a vágyott terméket (cd). Na az öröm.
És nem csak filmekből, ha már itt tartunk, de ikonikus énekesek sem fognak már soha többé születni, mint amilyen Bowie, Madonna, vagy a dM. A netnek hála mindenki 5 perc alatt lesz szupersztár, de kb addig is marad csak emlékezetes. Ma már csak a trash kultúra van.
VH1 meg MTV eltűnése is hihetetlen hiány. Ma már akkor nézünk és azt, amikor és amit csak akarunk egy pillanat alatt a neten.
És valóban, filmekből, de filmsztárokból se lesznek már ikonikus darabok, alakok. Ma már a színész szakma is olyan, hogy jön egy akárki, játszik 2 filmben és azonnal mindenki oda van érte, mintha már 20 éve a porondon lenne.
Nem jól van ez így, de azért van jó oldala is, és még az a szerencse, hogy azt a kevés jót még tudjuk élvezni :) ....mondjuk tök jó a blogodat napról napra olvasni...:))
Ó, köszönöm, ez megtisztelő! :) Én is így vagyok a Te blogoddal!
szívhez szóló írás! Én is valahogy így érzek. Néha a kevesebb, több.
Post a Comment