A DM bár még nem hagyta el teljesen a Sounds Of The Universe-es hangzásvilágot, azért annál jóval sötétebb és morózusabb albumot kaptunk, és ami a legfontosabb, erősebb számokkal. A nyitó dalokkal sosincs baj a DM albumokon, most is telibe találták a Welcome To My World-el, és aztán sorra jönnek a jobbnál jobb dalok. Slágeres számok alig akadnak rajta szerencsére, de annál több a kemény, és kísérleti alap. Sajnos Martin száma most nagy csalódás (The Child Inside). Nagyon jó lemez!
IAMX sem okozott csalódást, sőt, a Volatile Times-nál sokkal egységesebb az új album, igaz, akkora lúdbőr-számok sincsenek rajta, mint azon, de összességében jobb album, mert a The Unified Field-en viszont nincsenek töltelékek elődjével ellentétben, csak csupa jó szám. Valamint ez az albuma mutatja eddig a legtöbb változást és újítást magához képest, mert itt most jóval kevesebb a régebbi albumokra jellemző fémes, indusztriális hangzás. A dalok most nem annyira agresszívak, helyette inkább lenyugodottak, és nagyjából a Sneaker Pimps-es trip-hop-hoz nyúlnak vissza, persze azért megtartva az iamx-es drámaiságot, feszültséget. Szintén nagyon jó album.
11 comments:
Jesszus, ne már!
A Corrupt az egyik legjobb szám a SOTU-n. A Goodbye pedig többszöri hallgatásra megadja magát, sztem ez tutira fog nálad is változni. Martin pedig kiakasztó, nem értem az ötlettelen minimalizmusát. Eddig úgy volt minimal, hogy brutál volt közben. :))
A Corrupt egyébkét az utóbbi napokban kifejezetten megtetszett, de a fenti írásban csak, mint záró szám kritizáltam. Záróként jellegtelen, de album számként jó.
A Goodbye is jobban tetszett már másodjára valamivel, de zárónak semmilyen. Hol vannak már az Insight meg Higher Love szintű, lelkileg kifacsaró zárók? :(
Tegnap előszedtem a C2-t, na azon még vannak brutál Martin számok (még ha csak feldolgozások is).
Nem is tudom. Sokszor gondolkoztam azon, ha Martin nem lenne a DM-ban, akkor mit kezdenék a zenekarral. Ez inkább maradjon csak kérdés, mivel számomra még mindig ő olt lelket ezekbe a dalokba. Most már értelek, záróként tényleg nem emelkednek az általad említett két záródalhoz. De ha már itt tartunk jó lett volna egy One Caress, The Bottom Line, Breathe jellegű ízig vérig Martin dal. A SOTU-n a Jezabel legalább ütött, de ez a mostani?? Nem értem miért pont azt cseszi el, amit ő énekel. Ja, előveszem én is a T2-t (C2):)
Némileg át kellett írnom a szövegem, ezért majdnem töröltem mindkettőnk hozzászólását is, de végül meghagytam.
A lényeg, hogy harmadik meghallgatásra már nekem is tetszik a Goodbye, úgyhogy igazad volt. :)
:)
Martin nélkül nem is lenne dM. :) Bár azt kell mondja, az utóbbi 3 albumon Dave számai mind a legjobbak közt vannak, és a Deltán is nagyon durván kiemelkednek Dave számai. Szóval örülök, hogy végül ő is elkezdett írni a dM albumokra.
Nekem már a Jezebel is elég semmilyen, sose bírtam megszeretni igazán. De rossznak se mondanám. Leginkább szokatlan volt Martin-hoz.
Az általad említett Martin számok viszont nagy kedvenceim, hátborzongatóak!
Amúgy remélem írsz majd az albumról kritikát! :) Én még nem tudom mikor írom meg a sajátom, de még kell hozzá jó pár hallgatás.
Az igazság az, hogy nagyjából már megírtam, mert már egy hete hallgatom a lemezt. De még mindig hagyom érni a dolgot, mert hallgatásról hallgatásra változik a hozzáállásom. Most a legújabb, hogy nem is olyan tré az a Universe! Röhej nem? Szóval még nekem is emészteni kell legalább egy pár napot. Amúgy sejtettem, hogy nálad ez nem a valódi kritika, én is várom a tiédet. Izgalmasabb egyben látni a benyomásokat, az mindig olyan vita indító tud lenni.
A Universe nekem nagyon ütős, imádom. A vitákat viszont nem szeretem. :)
Én nem préselek ki magamból ilyen könnyen kritikákat. Van, hogy hónapokkal később tudom csak rászánni magam, mert nem jön az ihlet. De az utóbbi időben meglepően gyorsan meg tudtam írni a Bowie és Atmos kritikákat, pedig nem jellemző rám, hogy pár hallgatás után rögtön tudjak átgondolt kritikát írni.
A SOTU-nál nem is jött az ihlet, meg a legutóbbi Björk albumnál se, de már nagyon bánom, hogy nem erőltettem ki magamból egy-egy kritikát, mert tök jó évek múlva visszaolvasgatni őket, hogy akkor mit gondoltam az albumokról.
Jó-jó a vitákat én sem szeretem. Én úgy értettem, hogy könnyebb úgy beszélgetni valamiről, ha komplex benyomásokat rögzítettek előtte, könnyebb mert nem egy dolog van kiragadva, több mindenhez hozzá tudsz szólni. SzentÉg ebből nem jövök ki, remélem érted :) Egyébként én sem írok könnyen kritikát, nem háromszori meghallgatás után szoktam megalkotni. Egy Biophilia kritikát én is szívesen olvastam volna tőled, de a fórumon ha jól emlékszem egy pár dolgot kitárgyaltunk ez ügyben.
Igen, értem. :)
Post a Comment