not your kind of people / unpatterns

Kellemes lett az új Garbage, de valami hiányzik belőle. Akármikor végig hallgatom, mindig azt érzem, hogy kissé súlytalan. A lúdbőröztető dallamok hiányoznak, az lehet a lemez legnagyobb baja. Szóval The Trick Is To Keep Breathing-eket vagy Milk-eket ne keressen senki. Bár a Sugar (ami az egyik legjobb szám rajta) egyenes folytatása a Milk-nek, azt a magasságot nem éri el. További legjobb számok még a sok elektronikát tartalmazó Automatic Systematic Habit,  I Hate Love, Big Bright World, de a zúzósabb, countrys beütésű Battle In Me és Man On A Wire is a legjobbak közt vannak. A maradék meg olyan közepes, de kellemes.És az album összképe is nagyjából ez. A Beautiful Garbage-nél sokkal jobb, de a Bleed Like Me-t meg se közelíti a Not Your Kind Of People. Az mondjuk dicsérendő, hogy visszatértek a jellegzetes régi Garbage hangzásokhoz, meg a sok elektronika használathoz!
A deluxe bónusz dalok közt meg jellemzően van egy, ami simán veri az egész lemezt, a brutál electro-punk-os The One.

Az új Simian Mobile Disco album viszont határozott csalódás. Három eltalált szám van rajta, a maradék meg dögunalom. Nem értem mi történt a fiúkkal. Az album első harmada kifejezetten jól sikerült (I Waited For You, Cerulean, A Species Out of Control) meg mondjuk még a laposka, unalmaska Seraphim is a jobbak közé sorolandó, de ezek után pedig beáll a lemez a monoton, dallamtalan és jellegtelen house-ra, amik még hangzásra is unalmasak. Ez eddig nem volt jellemző az SMD-re. Max az előző maxi sorozatukra, a Delicatesse-re, de az direkt ilyen stílus volt, és nem is album daloknak voltak szánva. Arra mondjuk számítottam, hogy a túlon-túl slágeres Temporary Pleasure után visszavesznek, na de ennyire? A szép tokja miatt is nagyon sajnálom, hogy nem kell ez az album.

Idén már sajnos a sokadik kedvencem hagy cserbe (Santigold, SMD, AIR), ezek után félek már az új Bloc Party-tól és Yeasayer-től is. Azért remélem akad még valami idén, amit megvehetek, mert ez eddig nagyon szegényes év. 2012 számomra eddig messze a legrosszabb év zeneileg, negyedéves összefoglalót se tudtam írni, annyira nem dúskált az év megjelenésekben, de még fél évnél sincs nagyon miről írni, max csalódásokról. Ellenben olyan együttesek új lemezei, akikkel eddig nem foglalkoztam, rendesen megleptek (Beach House, Saint Etienne).