A Last Night után számítani lehetett rá, hogy nem fog készülni mégegy tánc lemez, és így is lett. Moby visszatért a jól megszokott lassú, érzelmes, atmoszférikus önmagához. A lemez a 18-hez és a Hotel-hez áll a legközelebb, illetve olyan, mintha azokról szemezgetne a művész. Sajnos emiatt igen önismétlő is lett a Wait For Me, de, ha ezen sikerül túllépnünk, akkor felfedezhetjük az album szépségeit és atmoszféráját, ami viszont rendesen van neki. Első hallásra talán több a töltelék szám, mint eddig, de sokadjára azok is a helyükre kerülnek. Nagyjából a fele album vokális, amik viszont egytől egyik telitalálatok, gyönyörűszép melódiákkal. Itt van rögtön a rövidke instrumentális intro utáni első igazi kislemezdal, a Pale Horses, ami melankolikus, szállós. A legtöbb vokális dal egyébként hasonló hangulatú, elég befordulós az egész korong. A legsötétebb dal a Walk With Me, mely talán leginkább a Hotel I Like It-jára hasonlít, illetve a Last Night-ról egy-két dal hangulatára emlékeztet. A legtöbb vokális dal női éneket tartalmaz, mint ahogy még az emelkedett hangnemű JLTF, a címadó, zongorával induló Wait For Me, és a szomorú és lecsupaszított Hope Is Gone. Két dal tartalmaz csak férfi vokált, az egyik a lemez vokális csúcspontja, a Moby által törékenyen és félénken felénekelt tempós Mistake, mely zeneileg a Slipping Away párja, a másik pedig a legsablonosabb és legönismétlőbb darab, a Study War, de ennek ellenére jó szám.
Az instrumentális tételek elsőre egybefolyhatnak és kissé nehéz megkülönböztetni őket, de többszöri hallásra jobban elkülönülnek. A Wait For Me instrumentális csúcspontja az első promóciós video-kislemez, a lúdbőröztető Shot In The Back Of The Head, melyhez David Lynch készített groteszk és egyben szépséges animációs videót. A dalt egyébként maga Lynch Ihlette, mint ahogy a lemez nagyrészét is. A címe is egy Lynch műből van kölcsönözve, a Lost Highway-ből, kissé átalakítva ("fire a bullet in the back of the head"). A legtöbb instrumentális dal inkább lassú, de akad egy-két ütemes darab is, mint például a Mistake-hez közel álló, és azt is követő Scream Pilots, és a Slow Light. Az A Seated Night templomi kórusával a Play záródalára emlékeztet, a Ghost Return egy hideglelős, szépséges darab, a záró Isolate pedig a legtörékenyebb dal a lemezen, zongorájával és hegedűivel, mely tökéletes lezárása az albumnak. Két átvezető jellegű egy perces darab is található még a dalok közé ékelve, a JLTF 1, ami lényegében a JLTF intrója, és a Stock Radio, mely egy rövidke kis zaj effekt.
A lemez szerencsére 16 száma ellenére sem nyúlik túl hosszúra, mert rövidke dalok találhatóak rajta, és több egyperces is, így nagyjából 50 perc a teljes hossz, ami pont elég. Kellemes, hangulatos, kedves és szerethető lemez lett a Wait For Me, újítást viszont ne várjunk tőle.
8/10
No comments:
Post a Comment