Sunday, May 26, 2013
filmz
Django Unchained
Sokáig halogattam ennek a megnézését, annál az egyszerű oknál fogva - hogy nem érdekelt. Nem szeretem a westerneket. Sajnos már évekkel ezelőtt, mikor beharangozták, hogy milyen lesz QT új filmje, elszomorodtam, hogy akkor most erre kell majd annyit várni. Szerencsére azért kellemeset csalódtam a filmben, hisz végtére is QT, ennél fogva legyen bármilyen stílus is, annyira nem tud mellé menni.
Szerencsére ezúttal elmaradt a fejezetekre bontás (ami tök jó dolog, csak két film után már unalmas lett volna). Már-már túl egyszerű is a felépítése egy Tarantino filmhez, túl lineáris, és most a nagy bonyodalmak is elmaradtak, ami szintén nem baj, viszont így még indokolatlanabb volt a majd' három órás hossz. QT pedig aztán szereti túl bonyolítani a történeteket (gondoljunk csak a Jackie Brown táska cserélgetéseire, ahol ember legyen a talpán, aki azt le tudja követni). Az kifejezetten tetszett, hogy a Django két ember kapcsolatáról, barátságáról és "kalandjairól" szólt, így kicsit intimebb volt a hangulat, amire nem számítottam. A zenék szokás szerint megint nagyon jól voltak.
Összességében jó kis film, de ez inkább csak a kellemes kategórián belül marad. Egy egyszerű rutin QT-film, pláne nem értem, hogy miért pont e körül a filmje körül volt a legnagyobb a hype.
Broadcast News (A híradó sztárjai)
Egy újabb Holy Hunter filmet pipálhatok ki. Imádom a nyolcvanas-kilencvenes évek romantikus filmjeit, akkor még tudtak ezek a stílusú filmek is atmoszférikusak és szolidan érzelmesek lenni. Nem volt nagy szám sem ez a film, de nagyon kellemes, hangulatos volt.
Barney's Version (Barney és a nők)
Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, viszont óriási csalódás volt. Sajnos az a típusú film, aminél már az első 5, de max a 25. percére már biztos vagyok benne, hogy nem nekem való. Sajnos se a főszereplő karaktere nem volt szimpatikus, ami már 5 perc alatt lejött, se a történet nem tetszett, és ilyen lehangoló végkicsengésű filmet nagyon ritkán látok. A végére kb az életkedvem is elment, és kedvem lett volna felvágni az ereimet. Pedig alapvetően ez egy könnyed stílusú romantikus dráma szerűség, de pont ez volt a film óriási hibája, hogy nem nagyon tudta eldönteni, hogy akkor mi is akar pontosan lenni. Hol romantikus idétlenség volt, hol meg erősen dráma, és a második felére már ez utóbbi érvényesült erősen. Az effajta filmekre szoktam azt mondani, hogy antifilm, mert egyszerűen a széttartó stílusok miatt nem igazán lehet élvezni. Olyan, mintha több filmből lett volna összetákolva. A (szokás szerint) idétlen magyar cím miatt azt hittem, hogy egy jó hangulatú Woody Allen-jellegű romantikus film lesz a főszereplő fickó nőkhöz való viszonyáról. Ezzel szemben a magyar cím (Barney és a nők) kúúúúrvára mellé megy, mert szerintem mindenki azt várná a filmtől ez alapján, amit én is vártam - romantikus, de életszagú komédiát. A múltbéli nők (eleve csak kettő) csak minimális szerepet játszanak, abszolút nem arra fókuszál az alkotás, inkább csak egy bizonyos nőre.
Bottle Rocket (Petárda)
Végre ezúttal az összes Wes Anderson lemaradásomat pótoltam. Különösebben nem lepett meg, hogy az első filmje ennyire kezdetleges, már a Rushmore-tól is azt vártam, de az már jólval kifejlettebb volt. A Bottle Rocket viszont még tényleg nagyon első filmes hangulatú volt, még semmilyen wes andersonos jellegzetesség nem volt benne, se képileg, se hangulatilag, se történetileg - leszámítva az elmaradhatatlan Owen és Luke Wilson-t. Illetve a főszereplők furcsa jelleme azért már wes-es volt.
A történet gyenge volt, szerethető karakterek nem voltak benne, és elég unalmas is volt, egyszóval ez egy nem jó film.
Splice (Hibrid)
Mióta meg akartam már ezt is nézni! A Kocka miatt mindig kíváncsi vagyok Vincenzo Natali újabb filmjeire.
Ezen kívül egy újabb Sarah Polley-s és Adrien Brody-s filmet is kipipálhatok, már csak miattuk is megérte megnézni, még ha a film nem is volt olyan nagy szám, de azért egy kellemes kis szórakoztató bio-horror volt.
Irréversible (Visszafordíthatat)
Erre már száz éve kíváncsi voltam, de mindig le lettem beszélve róla. Márpedig ha engem valami érdekel, akkor mondjanak bármit is róla, akkor is látni akarom. Általában nem is nagyon szoktam csalódni abban ami nagyon érdekel. Bár az első fél óra után majdnem kikapcsoltam, mert azt hittem végig olyan lesz, de akkor jött a csavar - én nem tudtam, hogy ez visszafelé lesz. Ahogy haladt a film előre (azaz visszafelé), egyre letisztultabb lett. Egyszerűen mesterien volt felépítve a film, és nem csak amitt, hogy a jelenetek visszafelé következtek, mert abban nem lett volna semmi extra. De ahogy a történet ment visszafelé, úgy alakult vissza brutálisból egyre csendesebbé, óriási kontrasztot teremtve a film eleje és vége közt - ez volt mesteri. Valóban sokkoló film, teljesen beférkőzik az ember tudatalattijába, és szépen kirakódik a film újra, csak most valódi elejétől haladva a végéig.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)


No comments:
Post a Comment