MAXI / Björk: Biophilia Remixes I Part One-Eight

Ha a 2011-es év Björk nagyszabású Biophilia album project-jéről szólt, akkor a 2012-es év a Biophilia album remix szériájáról. Mert, hogy Björk nem ám csak úgy kiadott egy remix albumot, letudva vele egyszerre a Biophilia remixeket (egyébként ez is bekövetkezett, de csak a széria végén), hanem áprilistól kezdve két hetente jelentetett meg egy-egy kiadványt (összesen nyolcat), de az utolsó darab jó pár hónapot csúszott, így végül csak kitartott majdnem év végéig a kiadvány sorozat.

A koncepció ugyanaz volt, mint a már tavalyi beharangozó maxinál, a Crystalline/Cosmogony-nál is, hogy minden CD-n / vinyl-en egy remixer található két számmal, de azért akadt néhány kivétel. Björk szerencsére nagyon jó érzékkel válogatja ki mindig remixereit, és szerencsére még véletlenül sem akar sohasem kommersz klub mixeket számaiból, így mindig az elektronikus zene úttörőihez fordul, hogy különleges remixek készüljenek. Ezúttal itt van Current Value, a Death Grips, Hudson Mohawke, Pablo Díaz-Reixa, King Cannibal, Alva Noto, a These New Puritans, a The Slips, és az album közreműködői közül Matthew Herbert újra, valamint a 16-Bit. Van itt minden a finomabb és keményebb dupstep-től kezdve a minimálon keresztül az electro-dance-ig.
Current Value kapta a legnagyobb szerepet négy mixével a szérián, ő is nyitotta az egészet a brutális, zúzós dubstep Crystalline remixével, mely a széria egyik legjobb darabja. A Thunderbolt verziója szintén erős lett, de a Solstice és Hollow lassított dubstep-jei már csak a kellemes kategóriát érik el, azok nem lettek bombasztikusak. A Death Grips zajos, kicsavart mixeket készített a Sacrifice-ból és Thunderbolt-ból, míg Pablo Díaz-Reixa egy morzézós, szöszmötölős, halk dubstepes Cosmogony-val jött, Hudson Mohawke pedig egy szépséges és lúdbőröztető verziót kreált a Virus-ból - az egyik legjobb mix mind közül. King Cannibal Thunderbolt-ja is kiemelkedő a szérián, a húzós electro-house mixével, Alva Noto pedig ügyesen dobta fel a nehezen remixelhető Dark Matter-t, minimál ütemeivel. Matthew Herbert maxija három remixet kapott kivételesen, de sajnos a tavalyi elképesztően jó Crystalline és Cosmogony remixe után ez a három új remixe nem lett nagy szám. Mutual Core-t, Sacrifice-t és Virus-t készített. A 16-Bit, akik a Crystalline és Mutual Core ütemeibe segítettek be a Biophilia-n, elég hűek maradtak a Hollow és a Mutual Core eredeti verzióihoz, de mindkettő törtebb ütemeket kapott, és nagyon jól is áll nekik. A széria végét egy különleges darab koronázta meg, két szépséges remixszel, amin egy újabb Mutual Core és egy Moon található! A Mutual Core These New Puritans mixe egy melankolikus, minimál verzió lett asszonykórus hangmintával (Solomon Islands Song) és zongorával, míg a Moon The Slips remixe egy eufórikus electro-pop, mely végig megtartja a hárfát, csak gyorsítva.
Az utóbbi időkben megszokhattuk már, hogy Björktől formátum arzenálokat kapunk, és most sincs ez másképp. A remix széria kijött CD-n és vinylen is, és ha ez nem lenne elég, még mindkettőből kétféle borító is létezik: egy normál, képes verzió, szép izlandi tájképekkel, magasról fotózva és egy különleges papírra domborral nyomott és aranyszínű feliratokkal ellátott verzió.
Ha pedig ez még mindig nem lenne elég, a széria utolsó, nyolcadik darabjával egyszerre megjelent egy remix válogatás is, a Bastards, ami a kevésbé fanatikusoknak szól. Ezen csak kilenc mix (plusz egy fél perces - hogy ennek mi értelme volt...) található a Biophilia Remix Series-ről és három a tavalyi Crystalline Series-ről.


8/10