Eddig pont az volt a problémám a CC albumokkal, hogy bár minőségre elejüktől a végükig kifogástalanok, csakis jó számok találhatóak rajtuk, csak sajnos mindkettő túl sok számot tartalmaz (16 és 14), és bár egyik se lépi túl az 52 percet, a végükre a dalmennyiségeik miatt mindegyik egy kicsit fárasztóvá válik. Az új album viszont csak 12 számot tartalmaz, a lemez hossza pedig a 40 percet sem éri el, így a dalok csak három perc körüliek, ami pont jó. Ami pedig az alapokat illeti, változatosabbak, mint eddig, és a hangzás kevésbé kristálytiszta, mint korábban, sokkal inkább koszosabb és minimalistább. Tempót tekintve lassabbak lettek a dalok, ami megint csak jót tett. Törtebbek lettek az ütemek, és kevesebb, mint az album fele gyors electro pop ezúttal (Wrath Of God, Sad Eyes, Transgender, Violent Youth, Telepath). Ez is pont jó arány. A lassabb tempónak köszönhetően elvontabb, sötétebb, melankolikusabb lett a hangulat, bár a CC zenéje eddig sem volt túl könnyed. Sajnos, ahogy a "II"-n is már csak egy darab zúzós, zaj-punk szám volt, úgy itt is csak egy található, pedig az első albumban pont ezek a dalok voltak a legkülönlegesebbek, kár, hogy erről kezdenek leszokni. Az Insuline mindenesetre jól sikerült, kb. a Doe Deer testvérpárja, és hagyományaikhoz híven ez is alig több, mint másfél perc. Valamint, az album záró lassú dal hagyományt is megtartották, és egy újabb szépséges, ambientes lassú számot kaptunk a végére (Child I Will Hurt You - ismét egy hangzatos záródal cím a Tell Me What To Swallow és az I Am Made Of Chalk után). A legkiemelkedőbb darabok emellett még az első kislemezdal, a nyitó Plague, a mélyen brummogó alapú Kerosene, a lúdbőröztető Affection, a felétől begyorsuló Transgender, és a Mercenary.
A Crystal Castles már harmadjára bizonyítja, hogy nem tud rossz albumot készíteni, és mindig ugyanazt az elvárható, magas színvonalat kapjuk, de ezúttal az arányokkal sincs gond, így elkészült az együttes legjobb lemeze. Szerencsére nem csaponganak, sötét hangulatukhoz is mindig hűek maradnak, és nem lépnek ki a védjegyes darkos, gothos világukból.
9/10
4 comments:
Belehallgattam. Valóban nagyon dark, nekem zajos, kaotikus, a csaj hangja pedig kiborító. Szóval ezúttal sajna nem jött be, de ez csak annak tudható be, hogy ez a műfaj egy kicsit távolabb áll tőlem :(
A blogod/ízlésed alapján sejtettem, hogy ez nem a Te zenéd lesz. :)
CC koncert február 26-án a hajón, a múltkor ezt elfelejtettem, de sztem már biztos tudod.
Igen, tudom, de azt hiszem ezt kihagyom. De azért köszi, hogy szóltál! :)
Nem vagyok egy koncertre járó, nem bírom a tömeget. Az ülőkoncerteket viszont szeretem, csak az ritka.
Post a Comment