A Yeasayer 2007-ben kezdte az All Hour Cymbals című bemutatkozó albummal, de az még igen kezdeti volt. Csendes, elszállós rock zene volt, amin az indie és a progresszív keveredett jó adag pszihedéliával, elektronika pedig nem is nagyon volt rajta. Majd jött az Odd Blood, ami mindent megváltoztatott, és szerencsére ezzel a lemezzel ráléptek a helyes útra. Ez már alapvetően elektronikus zene volt, de jócskán maradt még az indie-ből, és a hangnem is kissé rockos volt még, de ettől függetlenül totál besorolhatatlan volt az ezer féle varázslatos, kicsavart hangok és effektek miatt, és a dallamok se épp e világiak rajta. Ez utóbbiak a Fragrant World-re is tökéletesen igazak, csak ezen a lemezen már teljesen az elektronikáé a főszerep, és lényegében egy electro-szinti-r'n'b albumot kaptunk, ami végig nagyon egységes hangulatú, nincsenek rajta olyan kicsapongások, mint az Odd Blood-on, és az a kettősség sem jellemzi, mint azt a lemezt. Itt a kettősség maximum egy dalra jellemző, méghozzá a szépséges, első beharangozónak választott Henrietta-ra, aminek az első fele bugyborgó elektronika, a második fele pedig elszállós, merengős. A Fragrant World az első számtól az utolsóig elképesztően erős, egymás után jönnek a jobbnál jobb számok, gyenge darab pedig nincs rajta egy szem se. Az együttes előre jelezte, hogy r'n'b-s hatások is megfigyelhetők lesznek az albumon, ami valóban igaz, de persze csak elemként, mert tisztán egyetlen stílust se lehetne rájuk húzni. A klipes Longevity és a Devil And The Deed a leginkább r'n'b-sek.Alapvetően lassabb/középtempósabb dalok váltogatják egymást, de van példa néhány harsány szinti-pop dalra is, amik igazi sláger esélyesek. Ilyen például a nyolcvanas éveket idéző, elképesztően sodró Reagan's Skeleton és a Damaged Goods, de ami a slágerességet illeti, az a Demon Road-ban is maximálisan megtalálható - extatikus, akárcsak az Ambling Alp volt.. Még a Folk Hero Schtick is tartalmaz egy jó adag brummogós, torz electro-t, csak az már kevésbé slágeres. A nyitó és a záró számok (Fingers Never Bleed, Glass Of The Microscope) pedig szépséges, sejtelmes, hömpölygős dalok, jó adag melankóliával. Tökéletes fel- illetve levezetést biztosítanak a lemeznek!
A lemez hangzása nagyon friss és energikus, csak úgy izzik az elektronika rajta. Ritkán születnek olyan albumok, amiről szinte lehetetlen kiemelni, és amin csak erős dalok találhatóak, a Fragrant World pedig pont ilyen.
10/10
2 comments:
Én most ízlelgetem az albumot, az biztos hogy nagyon koncentrált és nem tudok mit mondani rá: fura. Egy biztos, szokni kell mert így közel a végéhez már a dallamok is megtalálnak. Szerintem nálam még érnie kell, de közel sem annyira átlagos, ahogy a kritika nyilatkozott róla.
Nekem már első hallgatásnál is minden szám ütött. Pont azt kaptam, amit vártam. De már a Henrietta hallatán tudtam, hogy jó album lesz.
Post a Comment