ALBUM / Scissor Sisters: Magic Hour

A Scissor Sisters ezúttal nem váratta négy évig rajongóit, mint a Night Work előtt, és alig két év kihagyás után máris itt az új lemez, a Magic Hour, amely valóban elég varázslatosra sikerült.

A Night Work leginkább a 80as évek szintipopja előtt tisztelgett (azelőtt pedig a 70-es évek glamje előtt első két albumával), most viszont stílszerűen némi 90es hangulatot fedezhetünk fel néhány dalban. Csak míg a Night Work-ön az együttes mellőzte a zongora alapú, trappolós ütemű tipikus-Scissor dalokat, addig a Magic Hour-ön ezekből is jócskán található az újító stílusú számok mellett. Így rögtön egy ilyennel nyit a lemez, a Baby Come Home-al (ami egyébként az új kislemezdal is), mely a legjobb Scissor-hagyományokat követi. Az Inevitable szintén egy tipikusabb Scissor-szerzemény, 70-es középtempós, simulékony diszkós hangzással, a San Luis Obispo pedig egy pattogós, tengerparton koktélozgatós, végtelenül jó kedvű darab. Természetesen nincs Scissor-album balladák nélkül, ráadásul az együttes mindig is remekelt bennük. A Year Of Living Dangerously egy lúdbőröztető elektronikus ballada, ami a végén beúszó vonósokkal lesz igazán katartikus (és egy kicsit eszünkbe juthat róla minden idők legjobb Scissor-szerzeménye, az It Can't Come Quickly Enough). A The Secret Life Of Letters szintén lassú, de ez valamivel légiesebb, a vonósok pedig ebben is megtalálhatóak. Szintén nagyon szép darab!
Ami a modern, előre mutató dalokat illeti, jó pár található belőlük. Ilyen az elvontan house-os Keep Your Shoes On, és a testvérdarabja, a Let's Have A Kiki (melyben csak Matronic hallható), a Self Control, mely pedig a 90es évek house slágereit idézi. A Shady Love pedig (mely még az első beharangozó dal volt a lemezhez január környékén), szintén nem az együttesre jellemző hangzásvilágú dal. A tipikus Scissor-refrének keverednek a brutális electro betétekkel, valamint Azealia Banks is vendékszerepel benne. A dalban egyébként társíró és producer is Alex Ridha (azaz Boys Noize), aki több dal írásában is részt vett, többek között az igen hasonló Fuck Yeah-ben, mely bónuszként kapott helyet az albumon. Eleinte nem tetszett a Shady Love, lévén semmi Scissor-ös nincs benne, de végül az albumon hallgatva kifejezetten megszerettem, ahogy a második kislemeznek választott Calvin Harris-es power-ballad-od, az Only The Horses-t is (ami egyébként hasonlít a Fire With Fire-re).
A záró Somewhere pedig egy igazi eufórikus dance, ami kicsit a Night Work zárójára, az Invisible Light-ra emlékeztet, csak épp nincs annyira epikus.
A Magic Hour Scissor-ös is meg nem is, újra megtalálhatóak rajta a hagyományok, de modern dalokból sincs hiány, változatos, és sok jó dallam jellemzi, a hangzásvilága is nagyon jó lett minden dalnak, úgyhogy egy első osztályú pop lemezzel állunk szemben. A borító pedig valami káprázatos lett!

Az album alapverzióján is vannak bónusz dalok, nem csak a deluxe-on. A már említett Fuck Yeah mellett (mely előtt egy rövid üzenet hallható Ana Matronic-tól, ahogy az első album esetében is) még két remixet is kapunk, egy monoton house mixet a Let's Have A Kiki-ből (Dj Nita Remix), és egy kemény electro mixet a Fuck Yeah-ből (Seamus Haji Remix). (Azonban a borítón tévesen feltüntetett Shady Love remixet Tommy Sunshine-tól hiába keressük, mert az sajnos csak nyomtatási hiba a hátlapon, a CD-n nincs rajta.)
A deluxe verzió (amellett, hogy szép ezüst feliratot kapott a borító) pedig még egy bónusz DVD-t is tartalmaz, melyen van egy album track-by-track, az Only The Horses klipje és így készültje, valamint a Baby Come Home klip így készültje.


8/10