filmz

The Secret Life Of Words. Sarah Polley-t mindig is szerettem, csak elég ritkán látok vele filmeket, de amikor igen, akkor mindig nagyot alakít, mint ebben a filmben is. Elég azt elmondani a filmről, hogy Almodóvar karolta fel (nem csoda hát, hogy egy Almodóvar színész is játszik benne - Javier Cámara) és lelkileg sérült, zárkózott emberekről szól, egy tengeri fúrótornyon, és még Tim Robbins is. Kell ennél több?

Gods And Monsters. James Whale, a régi Frankenstein film rendezőjének (aki itt Ian McKellen) utolsó napjait mutatja be, aki egyébként meleg volt. Brendan Fraser pedig az új kertésze... Mélyen drámai film, de mégsem egy méregdráma. Öröm elmerülni a hangulatában. Lynn Redgrave pedig sokat dob rajta.

Choke. Ez pedig a Fight Club szerzőjének, Chuck Palahniuk-nak egy újabb megfilmesítése, stílusra is hasonló, csak jóval könnyedebb a témája. És végre ismét Anjelica Huston!! Őt is ritkán látom.

Tron. Már nagyon rég készültem rá, de sosem sikerült megnéznem, de most végre pótoltam. Nem mintha rá lennék állva a nagy közönségfilmekre, de azért a látványa miatt érdekelt. Az eredeti Tron-t megnéztem még ezen felbuzdulva kb egy éve, és az tök jó volt. Ez az új sem volt rossz, de semmi többet nem nyújt, mint egy átlagos közönség film. Egyszer nézős kis látvány orgia, különösebben eredeti történet és különleges karakterek nélkül.

My Soul To Take. Bár mindenhol lehúzták a sárga zöldig, engem akkor is érdekelt, mert Wes Craven. És általában ha engem valami nagyon érdekel, abban nem is szoktam nagyot csalódni. A sok negatív kritika alapján azt hittem valami gagyiságra kell számítani, de ez max csak laposka volt, viszont egyáltalán nem volt szar. Egy kellemes, hangulatos horror, bár nem sok horrorisztikus van benne, inkább a történetre fókuszál, ami viszont nincs elég jól kidolgozva, de ezek ellenére is egy élvezetes film volt. A karakterek sem voltak rosszak.