'Electra Heart'

Nos, annál azért sokkal jobb és élvezetesebb lett az album, mint amilyenre számítottam a gagyi hangzású Primadonna után, de sajnos ettől még pontoson olyan műanyag lett a lemez hangzása, ahogy vártam. Szomorú, hogy Marina, aki egy művészies indie-pop albummal mutatkozott be (The Family Jewels), máris átpártolt a végtelenül kommersz műanyag electro-pop-ba. Tényleg nem értem én már ezt a mai világot... A másik probléma, hogy még a hangi adottságait sem használja ki ezúttal, pedig neki aztán van hangja, nem is akármilyen, és pont azt szerettem az első albumban, hogy nem csak egysíkúan elénekeli a dalokat - most viszont nagyjából ez történik. Igazán lúdbőröztető szám csak egy akad most, a már ismeretes Fear And Loathing, és így 5 perces hosszában (plusz 1 perc outro) még durvább. Aztán ott van még a szépséges Lies (ami pedig egy lelassított dupstep, így is jó a hangzása, de nem értem erre is minek van szüksége Marinának), és a szintén gyönyörű Valley Of The Dolls. Ami még kiemelkedő nekem, az a nyitó, brutáljó Bubblegum Bitch, ami végre megidézi a korábbi, new wave-es Marinát (ha beeszi magát a fejedbe, egy ideig nem fog kimenni onnan az tuti), a tisztára Pet Shop Boys-os Homewrecker, a Teen Idle (amiben a legjátékosabb Marina hangja), a kissé r'n'b-s Starring Role, és a már régóta ismet Living Dead, amit a demohoz képest jól elbasztak (természetesen...). Az pedig szégyen és gyalázat, hogy a Sex Yeah és a Lonely Hearts Club a bónusz dalok közé lett száműzve, mert messze az album legjobb dalai közt vannak, de a szép, egy szál zongorás, és végre ismét művészies Buy The Stars se értem mit keres a bónusz dalok közt... A Radioactive ellenben tökéletes helyen van a bónusz szekcióban. Nagy kérdés most, hogy hogyan tovább: vajon vissza a művészies gyökerekhez (nem hiszem), vagy tovább a fröccsöntött világba. Sajnos úgy vettem észre, hogy aki egyszer eltévelyedik, az nem nagyon tér már vissza a helyes útra. Azért azt le kell szögeznem, hogy önmagában egy kellemes, szórakoztató album az Electra Heart, csak a Family Jewels után nem egy ilyen kommersz, biztonsági menetet vártunk volna.
A következő kislemezek egyébként épp a Lies és a Starring Role lesznek, úgyhogy legalább a továbbiakban jól választottak.