MOON...

MOON
Majdnem el is felejtettem megírni, hogy nemrég láttam a Moon-t. Kár, hogy nem akkor írtam róla, amikor láttam, mert azokat az érzéseket már nem tudom pontosan visszadni, de azért megpróbálom. Talán legegyszerűbb, ha elmondom, hogy egész éjszaka vele álmodtam utána, és mikor felébredtem az éjszaka közepén, alig bírtam visszaaludni, annyira fel voltam zaklatva a filmtől. Ráadásul mikor visszaaludtam végre, folytatódott az álom a Moon-nal.
Ilyen hatással nagyon ritkán van rám film. És a legjobb, hgy semmit se tudtam róla, semmi elvárásaim nem voltak, csak annyit tudtam, hogy David Bowie fia rendezte, ráadásul első filmje. Hát az apjához hasonlóan máris óriásit tett le az asztalra. A története annyira megindító, és megrendítő, hogy utána még napokig azon gondolkoztam, és rám is teljesen átragadt az a végtelen mélabú, és szomorúság, amit a film áraszt. Ez persze nem negatívum! Azt hiszem utoljára a Benjamin Button volt az amiben, olyan sorsokat láthattunk, amire, ha bármikor visszagondolok belesajdul a szívem.
Az alkotás majdnem egyszereplős film, mégis mindvégig izgalmas, és szórakoztató, akárcsak a Számkivetett. Sam Rockwell-nek, akit pedig eddig nem bírtam, most sikerült megszerettetnie magát velem.


CORALINE
Ettől valahogy nem vártam sokat, pedig mindig is ígéretesnek tűnt, de valahogy gyerekesebbnek képzeltem. Hát nagyon kellemeset csalódtam benne. A hangulatok, a zenék, az érzelem világa mind túl mutatnak egy gyerekmesén - nem is az. Csupa különleges, fura helyszín, mind tele atmoszférával. Gyerekként valószínűleg még nagyobb hatással lett volna rám, de így is kellően maradandó élmény.
(Aztán másnap kedvet kaptam miatta Tim Burton Corpse Bride-jához, és most jobban tetszett, mint a moziban, évekkel ezelőtt.)



THE DARJEELING LIMITED
A hétvégén pedig láttam végre Wes Anderson The Darjeeling Limited-jét. Nem volt rossz, de ettől nem voltam elájulva sajna, legalábbis elsőre. Amúgy nagyon hangulatos, és természetesen stílusra ugyanolyan jó, mint bármelyik filmje, szóval nem volt vele nagy gond, csak valahogy mégis hiányzott belőle valami. Talán a több szereplő. Amúgy egy hangulatos kis road movie három testvér újratalálkozásáról és közös kalandjairól, miközben anyjukat keresik (természetesen Anjelica Huston). Adrien Brody-nak is nagyon örültem, mert ritkán látom filmekben (meg kéne már újra néznem a The Jacket-et. apropó, a Giallo-t és a Splice-t is azonnal látni akarom!)