Sikerült bepótolnom néhány olyan filmet, amire már rég kiváncsi voltam.
The Wrestler. Amikor meghallottam, hogy Aronofsky pankrátorról készített filmet, csalódott voltam. Aztán hallottam a sok magasztaló kritikát, és akkor már gondoltam, hogy ez nem egy szimpla pankrációs film lesz. Nos, valóban nem az, de valahogy mégsem érte el a kívánt hatást. Azt nem mondanám, hogy nagyot csalódtam benne, de többet vártam, mint ahogy zeneileg is, bár a témához illettek az elhangzott aláfestések. Mindent egybevetve egy erős közepesre értékelném a moviet, és valószínű, hogy sajnos nem fog sikerülni neki átlépnie az egyszernézős kategóriát. Sebaj, ott van még a szépséges The Fountain, és a Requiem For A Dream.
Session 9. A Silent Hill kapcsán hallottam erről a filmről régebben, és a trailer is igencsak figyelemfelkeltő volt. Amit kaptam: egy atmoszférikus, nyomasztó, hideglelős thrillert. Valóban igencsak Silent Hill-esek az elemek, a helyszínek, a zenék és a hangulatok benne, úgyhogy átment a vizsgán. És most jön a poén, a végén derült ki számomra, hogy directed by Brad Anderson!! Nem csoda hát, hogy ennyire igényes és hangulatos volt. Elég hasonló egyébként a The Machinist-hez, csak itt végig derűs napsütés van, de még így is végig nyomasztó a film. Anderson aztán tud atmoszférát teremteni!
Speed Racer. Ez csak azért érdekelt, mert a Wachowski-ék Matrix utáni filmje. Szintén óriási csalódás volt, mikor kiderült, hogy autóversenyzős filmet csináltak, dehát mégiscsak a mátrixosok új filmjéről van szó, így mindenképp látnom kellett. Végülis annál sokkal jobb volt, mint amire számítottam, sőt, abszolút szórakoztató volt, és természetesen nagyon látványos. Ami nagyon meglepett, hogy simán lehetett volna egy Matrix koppintás is képivilágban és zenékben, de nem. A tesók vannak annyira önmagukra igényesek, hogy nem ismétlik magukat, ami dícséretes. (csak minimális mátrixos áthallás volt benne, pl. némi kung-fu jelenet.) Ja, és még színészeket se hoztak át a Matrix-ból. Az egyszer nézős kategóriát azért ez se fogja átlépni, de már csak a színészek miatt is megérte megnézni: Emile Hirsch, Susan Sarandon, Christina Ricci, John Goodman.
(Valamint megnéztük még az aktuális gagyit is, a The Haunting In Connecticut-ot is, mert szeressük az ilyeneket is izgatottan betenni, és végig röhögni, hogy mekkora bénaság (pl. The Unborn, Mirrorrs...stb.). Ja, persze mondanom se kell, hogy igaztörténet, mint ahogy általában az összes ilyen... Félelmetes, hogy az amerikai piacra mennyi ilyen lószar készül, aminek se íze, se bűze, nulla hangulat, nulla atmoszféra, ami ki sem látszik a klisé halmazból (kisfiú- kislány szellem, középtájon a nagy nyomozás a rejtély után, kamera gyorsítások/vágások...stb.), de persze minden évben óraműpontossággal megérkeznek az ilyen alkotások - már, ha annak lehet ezeket a futószalagon gyártott, ősszegányolt horror utánzatokat nevezni. Ezek a tipikus rendelésre készített, hozzáértők nélkül írt és rendezett mozik. És a vicc az, hogy a trailereik alapján mindig igen félelmetesnek és ígéretesnek tűnnek, de vigyázat! Nem szabad bedőlni nekik! A film egyetlen értéke Virginia Madsen volt - Candyman)
No comments:
Post a Comment