Nézzük miket hallgatok mostanában. Belekóstoltam nemrég a The XX-be, kellemes album, és Dizzee Rascal Tongue 'n' Cheek-jébe is, de az nem jött be, sajna egy nagy össze-visszaság a lemez. Basement Jaxx Scars-át is hallgattam néhány alkalommal, de sajnos a nagy várakozásokkal szemben jó nagy csalódást okozott (pedig a régóta hallgatható 4 szám miatt nagyon ígéretesnek tűnt a dolog). Azt hittem végre egy Raindrops jellegű lemezt kapunk, erre pár szám kivételével pont ugyanolyan karneváli, csiri-csáré, mint a korábbi lemezek. Felix Da Housecat új albumát is meghallgattam párszor, de sajnos már ő se a régi, és egyre csak csúszik lefele. Már a Virgo Blkaktro... se volt nagyszám, de a He Was King az eddigi legsemmilyenebb, legműanyagabb, legtingli-tanglibb albuma, pedig szerinte a legjobb lemeze eddig... Nem csak, hogy egysíkú, de agyonjátszott dallamokkal és alapokkal van tele, szóval az önismétlés enyhe kifejezés rá, ráadásul még gyenge is az egész. Mindegy, ennyit róla.
Itt az új Massive Attack kiadvány is, a Splitting The Atom EP, ami viszont jól sikerült, még akkor is, ha két szám róla nem is saját, csak remixek.
Végre 20millió év tologatás után megjelent frYars bemutatkozó albuma, a Dark Young Hearts, de nem egészen olyan, amilyenre számítottam, mindenesetre nem rossz lemez, néhány igazán kiemelkedő dallal. Imogen Heap Ellipse-ével eleinte úgy voltam, hogy most nem igazán sikerült ez az énekesnőnek, aztán sok hallgatás után szépen hozzám nőtt, és minden dal a helyére került. Egy igazán érett, és komoly album. A Zoot Woman korong, a Things Are What They Used To Be talán az egyik legtöbbett hallgatott album idén, szóval az is esélyes a megvételre.
Itt van még az Editors új albuma is, az In This Light And On This Evening, ami a Papillon miatt máris felkeltette az érdeklődésem, és nem is kellett csalódni benne. Elég durva album lett. Az elektronika nagyon jót tett nekik - na nem mintha eddig baj lett volna a hangzásvilágukkal!
Frankmusik Complete Me-jéről már nincs nagyon mit mondani a kritika után, ahogy a Simian Mobile Disco Temporary Pleasure-jéről sem. Na és itt van még Calvin barátunk Ready For The Weekend-je, mely ugyancsak egy tökéletes lemez.
No comments:
Post a Comment