Inglourious Basterds

Először is leszögezném, hogy sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam, ugyanis a téma eléggé hidegen hagyott, és nem is tudtam elképzelni, hogy hogyan lesz ebből egy igazán tarantino-s film. Nem vitás, tipikus Tarantino-film lett, stílusra legalábbis - pl. rögtön a nyitány egy jó hosszan kitartott jelenet. A Kill Bill mély nyomot hagyhatott Tarantino-ban, mert sok az áthallás, mind elemekben, mind effektekben (pl. chapter-tagolások, visszautalások, zenék, vizuáalitás...stb), ami nekem nagyon tetszett, lévén, hogy a kedvenc filmem tőle, mindenestől. Totál kiszámíthatatlan a film, minden teljesen másképp történik, mint ahogy számítanánk, ami megint csak jó pont.
Nagyon bírtam, hogy feltűnt Daniel Brühl (Goodbye Lenin!) és Til Schwiger is, a karakteres arcú mondjuk úgy, hogy főszereplő lány, Mélanie Laurent pedig tökéletes választás volt.
Sok helyen eszembe jutott az 'Allo 'Allo! című angol vígjáték sorozat, ami ugyanezt a témát dolgozza fel, ráadásul pont a németek által megszállt Franciaországban játszódik az is, ezért néha akaratlanul is mosolyogtam a filmen, de amúgy is elég poénosra volt véve helyenként.
Nos, nem könnyű alkotás az Inglourious Basterds márcsak a téma miatt se, a sok tagolás miatt pedig kicsit talán szétesős (így elsőre legalábbis), de nagyon fel van építve és megkomponálva, az biztos. Mély nyomot hagyott bennem a movie, ami csakis jót jelent. Tetszett, de érnie kell még, érzem.