Kaméleon

Utálom a magyar filmeket. Kb az 5 ujjamon meg tudom számolni mennyi tetszett eddig. A Kaméleon köztük van.

Csak jókat hallottam a filmről, így számítottam rá, hogy talán nem lesz borzalmas, de, hogy kurvajó lesz, arra semmikpépp se számítottam. Stílusos, iszonyat jó zenék, karakterek, semmi klisé, gyönyörű látványvilág, jó színészek, jó történet, és még csak nem is túl kommersz. És, ha ez még nem lenne elég, meglepően merész dolgokat engedett meg magának a rendező, egy magyar közönségfilmhez képest. Mindenképp a magyar filmgyártás egyik csúcsa, a Kontroll mellett.

Egy időben még izgatottan tudtam várni a magyar filmeket, mint pl. Nincsen nekem vágyam semmi, vagy a Közel a szerelemhez, de csupa csalódás volt. A legtöbb magyar alkotás nyomasztó, fojtogató, borzalmas világnézetű, és minden 2. szó a bazmeg (persze most nem az echte közönségfilmekre gondolok). Szerencsére azonban a Kontroll óta mintha megindult volna valami, és egyre több az igényes magyar film, aminek eredménye pl. Goda Krisztina már-már zseniális Kaméleonja is. A főszereplő Nagy Ervin szintén bámulatos alakítást nyújtott.

Ez a film bizony 100%.