Hogy miket hallgatok mostanában? Hát. Volt alkalmam letesztelni a La Roux albumot, ami sziplán tök jó, de azért nem egy eget rengető produkció. Könnyed, egynyári kis electropop lemez, semmi több. Aztán. Little Boots debütáló albumát (mostanában mindenki debütál) is széthallgattam már, a Hands-et, ami azért jóval maradandóbb élmény, mint a huhogós kishölgy albuma. Aztán rájöttem, hogy itt az ideje végre megismerkednem Burial és Apparat munkásságaival, úgyhogy iziben be is szereztem az eddigi 2-2 albumukat, a Burial-t és az Untrue-t, illetve, a Duplex-et és a Walls-t. Eddig mindkét előadótól az újabb albumokat hallgattam meg és azok igencsak bejövősek. Apparat-ot konkrétan a Moby remix miatt kutattam fel, de egy ideje amúgy is készültem már rá, Burial-t pedig a Bloc Party-nak készített lúdbőröztető Where Is Home? remix miatt. Mindkét album nagyon hangulatos, atmoszférikus haunting-elektronika.
A sajnos igen gyengére, ennek ellenére kellemesre sikerült új Moby lemezt, a Wait For Me-t is hallgattam párszor mostanában, főleg vonaton, amihez iszonyat mód passzolt. Asszem amiatt is értékelődött fel bennem. Mostmár kivárom az eredetit, addig többet nem is hallgatom már. Amit pedig szintén vonaton hallgatok mostanában, a Junior Boys új albuma, a Begone Dull Care, amit első hallgatás után jó mélyre el is süllyesztettem, aztán valamiért hónapokkal később mégis elővettem, és megtetszett. Nagyon hangulatos, nagyon jó a hangzása, csak kiemelkedő dal kevés van rajta, de igazából ez a lemez elég massza szerű, és egyben viszont hatásos. Akik az előző album karakteres dallamait keresik, azok viszont csalódni fognak (ahogy tettem azt én is első hallás után), mert ez egy jóval álmosabb, álmodozóbb, dreamy-electro pop album. Aztán nézzük még. Ott az új A-Ha korong, a Foot Of The Mountain, ami meglepően jó lett, és meglepően elektronikus is. Senki se számított rá szerintem, hogy visszatérnek a Take On Me-s korai hangzásukhoz, de nagyon helyes is, csak nyomassák a szintipop-ot.
Végül pedig a legfrissebb tesztem a Florence + The Machine szintén debüt albuma, a Lungs ami egyszerűen csodálatos! Leginkább Sia hangja jut eszembe róla. Howl, Drumming, My Boy Builds Coffins, Blinding, Cosmic Love és természetesen a Rabbit Heart emelkedtek ki a legjobban elsőre, na és persze a You've Got The Love, amit el se akartam hinni, hogy feldolgozott Florence. Ugyanis egyik all-time-favourite számom, bárki adja is elő. A Sex & The City zárásaként pedig különösen telitalálat volt, azóta pláne kedves nekem. Utálom, ha egy albumot bonus track-ekkel csúfítanak el, mert elrontja az eredeti koncepció szerinti album zárást, de ezesetben külön jó!
No comments:
Post a Comment