Tori's sin

Két hallgatás után túl sok véleményem nincs még Tori Amos új albumáról, az Abnormally Attracted To Sin-ről, de annyit meg tudtam állapítani, hogy igen erős album, és, hogy rég volt ennyi elsőre megkapó és mélységes dal Tori albumon. Egyértelműen a Choirgirl album jut eszembe több helyen is, ami a lehető legjobb dolog, mert az volt az igazi korszaka Torinak, jobban mondva a 90es évek. Végre elővette az elvontabb, elektronikusabb, kísérletibb felét, ami az utóbbi albumokon max. csak 1-1 szám erejéig jött elő. Persze nem végig ilyen a lemez, de azért jópár ilyen akad rajta. A kedvencek eddig: Give, Welcome To England, Flavor, Curtain Call, That Guy, Abnormally Attracted To Sin, Lady In Blue. Ezekre emlékszem konkrétan most. A lényeg viszont: Tori egyetlen bűne már megint a hossz. Sajnos már megint az élvezhetőség rovására megy a tengernyi dal. Legalább 4-5-öt ki kéne vágni, hogy igazán élvezetes lemez legyen, annak ellenére is, hogy nincsenek igazán gyenge számok rajta. Egyszóval nem vagyok oda a 70-80 perces albumokért, mint az kiderült. :)