Igen, a fiúk végre félretették az érzelgést, és a teljesen lassú, akusztikus Release és a félig lassú Fundamental után egy szinte kizárólag gyors dalokat tartalmazó nagylemezzel tértek vissza, amire már nagy szükség volt, ugyanis a Very volt az utolsó album, ami ilyen jellegű, és az is több, mint 15 éve volt már, pedig a Pet Shop Boys valaha csupa dance-es albumokat ontott magából. Egyértelmű hát, hogy a Yes kissé múltidéző, de csak a ritmust tekintve, mert hangzásra nagyon is mai, köszönhetően a Xenomania csapatnak, akik megannyi dance zenével szolgáltak már az utóbbi időben, pl. Dannii Minogue-nak, Kylie-nak, vagy a Sugababes-nek. Konkrétan három dalt közösen is írtak Neil-ékkel, a többiben pedig producerek. A három dal pedig pont a korong csúcspontjai (Love etc., The Way It Used To Be, More Than A Dream), amiből az egyik máris kislemezként végezte. A gyors dalok egyébként elég hasonlóak, így lehet akár azt is mondani, hogy kissé egyhangúak, de néhány hallgatás után már jobban elkülönülnek egymástól. Amik a leginkább különböznek a többitől, az az electro-s, Csajkovszkij Diótörő-jét hangmintázó All Over The World, a szaggatott ütemű Love etc., és a '60-as évek mániájára reflektáló Beautiful People, mely az album egyik leggyengébb darabja, mely az Amy Winehouse sorba áll be. A második kislemeznek választott Did You See Me Coming? pedig a másik gyenge pontja a lemeznek, mely egy sablonos, ötlettelen, tingli-tangli popdal. A másik, hasonlóan gyors és önfeledt, de igényes dal, a Pandemonioum, ami a Goldfrapp glam-jére hasonlít, galoppozó, sulykolós ütemeivel. A PSB-re jellemző melankólia is jelen van a Yes-en szerencsére, mely leginkább a szomorkás Vulnerable-re, a múlton merengő The Way It Used To Be-re, a More Than A Dream-re, és a lassú, lebegős, minimalista, Behaviour-re emlékeztető King Of Rome-ra jellemző. Ezenkívül még egy lassabb szám található, a záró, modernizált musical-es Legacy, ami Björk SelmaSongs-át is eszünke juttathatja.A Yes-ből limitált kiadás is létezik, ami tartalmaz egy bónusz lemezt (stílszerűen Etc. címmel) hat dub mix-szel, és egy új számmal, a This Used To Be The Future-rel, amiben a Human League Phil Oakey-ja a vendég énekes. Az Etc. nem olyan izgalmas, mint az előző albumok bónuz korongjai, de ilyen legalább nem volt még a PSB-nek, így ettől lesz különleges. A dub mixek közt pedig vannak igazán jól sikerült darabok, melyek épp a dalok legjobb részeit gondolják tovább, pl. Pandemonium, All Over The World.
7/10
No comments:
Post a Comment