dead cat, dead things

Az egész azzal kezdődött, hogy elütöttünk egy macskát. A semmiből ugrott ki az autó elé, szóval nem tehettünk róla, nem figyelmetlenségből történt! Nem én vezettem, de így is teljesen kikészített. Egészen addig tök jó hangulatban voltam, utána pedig egyszerűen nem bírtam magamhoz térni. Nagyon szeretem a macskákat, úgyhogy főleg. És akkor eszembe jutottak az út szélén heverő döglött macskák, és szörnyű érzés volt, hogy most mi voltunk ennek az okozója. A szívem szakadt meg szerencsétlen állatért. Borzalmas volt érezni azt a kemény, éles koppanást az autón. Még hosszú ideig éreztem magamban azt. Vissza se mertünk menni, mert nem bírtam volna a látványt, így is majdnem elsírtam magam. Lehet, hogy ez egy külső szemlélőnek vicces, vagy komolytalan, hogy így megviselt egy macska halála, de itt arról van szó, hogy mi oltottuk ki egy élőlény életét, még, ha nem is szándékosan.
Aztán csupa olyan helyen autóztunk, ahol az exemmel is, és nagyon rossz érzés volt (mert eszembe jutott a sok emlék), még akkor is, ha annak a kapcsolatnak én vetettem véget (leszögezem, nem volt semmi baj vele, egy végtelenül rendes és szeretnivaló illető, de sajnos nem lettem szerelmes).

Aztán persze akkor már az is feljött, hogy mi lesz, ha a munkahelyi átképzésem nem sikerül (ami miatt amúgy is hetek óta stresszben vagyok). Mihez fogok akkor kezdeni, milyen munkát fogok találni?
Mélypont volt az az este, a depresszió legmélyebb bugyraiban voltam. Akkor csak az American Doll Posse segíthetett rajtam.

"Bad things
Dead things
Sad things have to happen
Sometimes"