C.R.A.Z.Y.

Úgy ültem be rá, hogy semmit se vártam tőle, és végül egy olyan filmet kaptam, amit a legkedvencebb filmjeim közt fogok számontartani ezek után.
A témája a melegség felismerése tinikorban, és feldogozása. Szomorú azt látni, hogy ez nem mindenkinél olyan egyszerű dolog, pláne, ha a környezet se túl toleráns.
A film hangulata nagyon különleges, amit márcsak az is megalapoz, hogy a 60as években kezdődik, vannak visszatérő motívumok, mint például az anya és fia közti különös lelki kapcsolat (annak ellenére, hogy az anyát eleinte elég visszafogott, konzervatív nőként ismerhetjük meg), valamint átszövi az egészet a főszereplők zene és lemezek iránti rajongása. Szerencsére nem volt olyan érzésem, hogy össze van csapva az alkotás, meg, hogy túl rövid, ugyanis 2 órás, de nekem vagy 4 órásnak tűnt, de nem azért, mert untam volna. Minden korszakban eleget játszódik a film, így egy szép nagy folyamatot látunk, ahogy felnő a főszereplő fiú, és megküzd a melegségével, sokszor drámai pillanatok közepette.
Szóval iszonyatosan tetszett, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen maradandó moziélmény lesz - tökéletes hangulat, tökéletes időbeosztások, tökéletes zenei aláfestés (pl. Bowie), és nagyon jól kidolgozott karakterek, akik mind egyediek a maguk módján.
És már csak röpke fél év, és DVD-n birtokolhatom, ami márcsak a szinkron miatt is jó lesz, mert a filmben egy valami zavart csak, az idétlen francia karattyolás (egyébként kanadai film).