Ismét horror hétvégét tartottunk otthon. Volt boszorkány/szellem idézés is (na jó, nem is). A terítéken most A Köd, és a Kör 1-2 volt. Végre valahára meglett tesónak a Köd (aztán én is megveszem majd), és kiélvezkedhettük magunkat ezen a műremeken ("Sandy, néha úgy helyeselsz, mintha azt mondanád: a kurva anyád").A Kör 1-et már jórég láttam, a 2-t meg a moziban utoljára, így egymás után most nagyon ultimate volt (de a 2. sajna akkor is csak egy családi méregdráma, nem pedig egy kemény horror film). Levezetésként pedig megnéztük az Animátrixot. Márcsak ezt nem láttam eddig a sorozatból. Félelmetes, és gyomorba súlykoló érzés volt látni a folyamatot, ahogy a gépekekkel szemben elbuktak az emberek, de végülis teljesen megérdemelten, hisz maguknak köszönhetik az egészet! A legjobb az Animátrixban, hogy 2 epizódot is a Cowboy Bebop rendezője készített, Shinichiro Watanabe.
A másik nagy esemény a hétvégén nem más volt, minthogy évek óta először bemerészkedtem a szaros Balatonba (egyébként már teljesen kiábrándultam/kinőttem belőle). Csak azért mentem bele, mert 29 fokos volt (28 alatt szóba se jöhet). Jól elterveztem, hogy mivel állítólag jó meleg a víz, majd egy jó kis napsütéses, hangulatos fürdőzés lesz, persze naplemente körül, mert nem vagyok olyan hülye, hogy kimenjek megfőni 3-4 körül.
Persze ahogy elindultunk, máris elkezdett fújni a szél, mint az állat, és lassan kisebb vihar alakult ki. Mikor leértünk a partra, már tomboltak a hullámok, így alig akartam belemenni a vízbe (pedig régen, fosos koromban imádtam ezt). Nah, végül bementem, és kurva jót pancsiztunk. Rég nem éreztem magam ilyen felszabadultnak, és ugra-bugrálónak, de azért nem csinálunk rendszert belőle.
No comments:
Post a Comment