Az Orbital 2004-ben oszlott fel, majd hat év után egyszer csak teljesen váratlanul megjelentettek egy dupla A oldalas maxit, de még akkor sem volt semmiféle bejelentés, hogy mire föl történt ez, de még arról sem, hogy lesz e folytatás. Újra elkezdtek koncertezni, és egyre inkább lehetett reménykedni egy új albumban, amire is még két évet kellett várni a maxi után...A Don't Stop Me / The Gun Is Good igazán jó visszatérés, mindkét dal karakteres és erős lett, így még nagyobb kár, hogy nem kerülnek fel az új albumra. A Don't Stop Me egy kommerszebb, táncosabb darab, ami minimálisan hangmintázza a Video Killed The Radio Stars című klasszikust, és a második felére teljesedik ki igazán, amikor beúsznak már a tipikus, védjegyszerű orbitálos hangok, amihez csak a Hartnoll tesók értenek. Ezek a hangok leginkább az Orbital csúcs albumát, az In Sides-ot idézik meg, de a tánc stílussal meg visszanyúlnak a gyökerekhez, amikor is még technoban utaztak a tesók, az első két album idején 91 és 92-ben.
A The Gun Is Good pedig egy jóval komolyabb és keményebb, sötétebb, törtebb ütemű darab, szintén tipikus orbital-hangzással, ami leginkább a búcsú lemezen, a Blue Album-on lévő You Lot-ra emlékeztethet. Az Orbital mindig is előszeretettel jelentetett meg független maxikat, így ezzel is ápolták hagyományaikat.
Ez a dupla A oldalas maxi mindenképp nagy jelentőséggel bír, mert egy korszakalkotó együttes feloszlás utáni dicső visszatérést örökíti meg két igazán minőségi dallal.
10/10
No comments:
Post a Comment