A Brooklyn-i Home Video tavaly adta ki második albumát, ami azt bizonyította, hogy az együttes igen csak fejlődő képes, ráadásul olyan atmoszférát tudnak teremteni dalaikkal, amire nem képes bárki - de ez nagyjából már az első lemezen is kiderült (No Certain Night Or Morning), ami a második lemezre végleg eldőlt. A The Automatic Process-re még inkább beértek, és a kisebb elektronikus dalok helyett jóval nagyobb ívű dalokat kaptunk, olyan mesterművekkel, mint a lúdbőröztető An Accident, vagy a Business Transaction. A hűvős, télis melankólia még inkább jellemző a második albumra, amit most egy öt számos EP-vel toldottak meg (ha már egyszer maxik nem voltak a klip dalokhoz), melynek mind az öt száma simán felfért volna a nagylemezre is, mert nem ám holmi töltelékekről van szó. Igazándiból kettő dal rajta is volt az album japán kiadásán, mint bónusz dalok, de a világ többi része csak most kapta meg őket. Az egyik a lüktető basszusok vezérelte címadó A Quiet Place, a másik pedig a zongora futamok uralta torokszorító electro-ballada, a The Dirty Game. A maradék három pedig már tényleg vadiúj felvétel, amik direkt az EP-re készültek. A When I Was Young egy sötét és mély tónusú középtempós szerzemény, a két és fél perces I'm Not egy electrósabb, mániákusabb darab, a záró két perces Hunger Artist pedig egy instrumentális tétel, ami akár tökéletes album intro is lehetett volna nyitány hangulatával, de az EP-t is szépen zárja emelkedett hangzásával. Csak egy valamit sajnálhatunk, de nagyon, hogy nem létezik belőle fizikális verzió, be kell érnünk digitálisan, illetve marad a CD-re kiírás.10/10
No comments:
Post a Comment