Bár a lemezen több mai trendeknek megfelelő szerzemény is található, az együttes mégis inkább egy magához hű szerzeményt adott ki beharangozónak, ami egyébként minden szempontból kifogástalan, de figyelemfelkeltőbb lett volna mondjuk inkább egy I Lose Myself-el nyitni az érát. Persze nem minden a listák meg a siker, a lényeg, hogy a rajongók elégedettek legyenek, bár pont a modernség az, ami megosztja őket. Az Erasure sajnos jól tudja, hogy a nagyvilág már nem kíváncsi rájuk, így igazi klip sem készült a dalhoz, ahogy már a legutóbbi kislemez dalokhoz sem. Egy live videót azért össze vágtak, ami jobb a semminél, és nem is lett olyan rossz. A következő kislemezhez (Be With You) legalább meghirdettek egy rajongói klip készítő versenyt. Reménykedjünk, hogy valami jó sül ki belőle, mert, mint tudjuk, néha az amatőr klipek jobbak, mint a hivatalos, profik.Az Erasure, illetve a Mute kiadó szerencsére még 2011-ben sem hagyja cserben a rajongókat és a gyűjtőket, és CD-n is megjelent a maxi, ráadásul nem is akármilyen tartalommal és kiszereléssel. Ami a csomagolást illeti, igazi, tálcás digipack-ba került, ami ma már nagyon ritka (digipack néven ma már a legtöbb esetben tálca nélküli papírtokok vannak, amit valójában softpack-nek hívnak - egyébként a maxiból ilyen tokos verzió is létezik), még albumok esetében is. A papír anyaga pedig mattos-műanyagos tapintású, tehát az is nagyon igényes. A CD-n öt szám található. A dal eredetije tíz másodperccel rövidebb, mint az album verzió, de nincs feltüntetve semmi, mindenesetre ez egy single verzió. A maxira Erasure hagyományoknak megfelelően b-side is került, az instrumentális Tomorrow's World című dal (az instrumentális Erasure b-side-ok szintén nem szokatlanok), ami az azonos című, volt BBC TV műsor zenei témáját dolgozza fel. Vince átirata egy telibe talált electro-pop szerzemény lett, igazi klasszikus, futurisztikus dallamvilággal a 70-es évekből, lévén, hogy egy 65-ben indult adás zenéjéről van szó. Ezenkívül három remix is helyet kapott a kiadványon, három különböző hangzásban. A leghagyományosabb dance átirat, a Steve Smart & Westfunk Main Room Mix Edit, ami egy igazán egyszerű club remix, amiből szerencsére vágott verziót kapunk négy percben, ami alatt még pont nem válik unalmassá. A többi kettő már jóval izgalmasabb. A Kris Menace Remix hozza a szokásos Menace-színvonalat, keményebb electro-dance stílusban, kevesebb vokállal, a Little Loud Remix pedig egy könnyedebb electro-pop verzió, amiben csak a gyorsított vokál nem stimmel, de az összhatást azért nem rontja le.
8/10
No comments:
Post a Comment