Szerencsére annak ellenére, hogy az együttes már nincs a köztudatban és divatban, és nagy sikereket sem ér el, továbbra is megbízhatóan szállítja a minőségi szinti-pop albumokat, és ez a Tomorrow's World-del sincs másképp. Hogy mitől is lett modernebb, mint elődei, ahhoz vissza kell kanyarodni 2009-be, amikor az The Innocents remaszterelt újrakiadáshoz, 21 évvel az album eredeti megjelenése után, kiadtak róla egy korábban maxin meg nem jelent dalt, a Phantom Bride-ot, és annak az EP-jére készített remixet Frankmusik. Az ő remixe annyira tetszett Vince-nek és Andy-nek, hogy kedvet kaptak a közös munkához, így felkérték új albumuk produceri munkálataira. Az eredmény egy modernebb, élesebb-electrósabb lemez lett, aminek következtében több szám is elvesztette az erasure-ös jellegét (leginkább Andy Bell szóló munkái juthatnak eszünkbe róluk), de mivel egyébként telitalálat számokról van szó, így gond egy szál se. A kilencből amúgy ez csak három számban érezhető (A Whole Lotta Love Run Riot, I Lose Myself, Then I Go Twisting), melyek igazi electro bombák, aki pedig bírja az ilyesmit, annak semmi baja nem lesz velük. A maradék hat szerzemény viszont abszolút hű a korábbi Erasure munkákhoz, amik közül is a legszembetűnőbb a két nyitó dal, melyek a legszebb korszakot, az I Say I Say I Say érát idézik (Be With You, Fill Us With Fire). A beharangozónak választott When I Start To (Break It All Down) egy nagyon szép középtempós electro-pop dal, a You Got To Save Me Right Now pedig (ami majdnem a beharangozó lett) egy furcsa goszpeles-soul-electro keverék kórussal megtámogatva (The London Community Gospel Choir). Ez a dal eléggé megosztja a közönséget, érdekes szerzemény is, de jól sikerült. A What Will I Say When You're Gone? szintén középtempós kategória, aminek a nagy ütemek és a visszhangos szinti nagyon jót tesz. A záró dal pedig a tipikus melankolikus Erasure, amit az együttes nagyjából minden albumon elővesz legalább egy számban szerencsére (pl. Glass Angel). Szép elektronikus ballada, ami szép zárása a lemeznek, csak kicsit nagyobb íve is lehetne, mert ehhez a hangnemhez a három és fél perc kissé kevés. Egyébként az egész album nincs 32 perc, így nem csak a legmodernebb, legfuturisztikusabb Erasure album ez, de a legrövidebb is egyben.A Tomorrow's World elejétől a végéig nagyon élvezetes lemez, tele jobbnál jobb szerzeményekkel, töltelék egy szál se, csak koncentrált és erős darabok.
Az album címet a BBC híres tudományról és technológiáról szóló műsora, az azonos című Tomorrow's World ihlette, szóval tudatos a lemez modernitása, ami külön egy jó koncepció. (A Tomorrow's World címadó dala egyébként nem került fel a lemezre, csak b-side lett belőle a When I Start To (Break It All Down) maxin (érdekes megoldás!), mely feldolgozása a TV műsor zenei témájának.)
A látványos és szép lemez borítót Tom Hingston készítette, akitől mindig igényes munkákat kapunk.
Az albumból ezúttal bónusz lemezes kiadás is kapható (Erasure lemez esetében most először), ami tele van hasznos extrával, mint például egy remekbe szabott, kísérletező és elvont, sötét, leginkább Depeche Mode-ot idéző bónusz dallal (Give Me Life), amiért óriási kár, hogy nem a nagylemezen van! Továbbá található a When I Start To (Break It All Down)-ból egy telitalálat, lassú, elszállós remix a producertől, Frankmusiktól, extended mixek Gareth Jones-tól az I Lose Myself-ből és Fill Us With Fire-ből, valamint négy albumos dalnak demo verziói (amik még kezdetlegesen és egész máshogy szólnak, mint a végleges album verziók, tehát ezek is értékes darabok).
10/10
No comments:
Post a Comment