Az előző két lemez még hálószoba zene volt, ott is vette fel őket Joseph Mount laptopján, viszont az új már rendes hangszerekkel, stúdióban elkészített album, ami meg is hallatszik rajta. Szakított az ultra gyors, őrült és féktelen electro-poppal, amiből csak minimális elemet tartott meg és inkább a lassabb, gitárosabb, szintis darabokra összpontosított. Bár a borító talán napsütéses nyári albumot sejtet, a cím alapján viszont tudhatjuk, hogy az angol riviéra nem épp ilyen, így maga a zene jóval inkább a tavasz-nyár borongós, esős, szeles napjaihoz passzol. A rövidke intro és a nyitó We Broke Free máris megadja a borongós, melankólikus alaphangulatot, ami az egész lemezen végig vonul szerencsére, ami az első klipdalnak választott hátborzongató She Wants-ban csúcsosodik ki legjobban, ami az album egyik csúcsa is egyben. A Loving Arm is a sötétebb pillanatokhoz tartozik, ott már konkrétan a The Knife juthat eszünkbe. Ami az electro-pop-ból maradt, de már jóval visszafogottabb stílusban, mint az előző két lemezen, az az album másik csúcsa, a második kislemez, a zseniális The Look, és a hasonló, de alapjaiban a hetvenes évek diszkó korszakát megidéző The Bay, ami nagy valószínűséggel a harmadik maxi lesz. A Corinne szintén gyorsabb darab, de az inkább new wave-es szinti és gitár házasság, mely szintén kiemelkedő része a The English Riviera-nak.
A legkönnyedebb és legpoposabb dala a lemeznek pedig az Everything Goes My Way, ami viszont tipikus nyár esti, kertben ücsörgős darab. Könnyed, fülbemászó, és andalító, amit Anna Prior lágy hangja fokoz tovább. Eddig női hang nem nagyon volt hallható Metronomy lemezeken, de a The English Riviera esetében Mount bevette a bandába Prior-t, aki kellemes színfoltja az albumnak. Hol övé a főszerep, mint ez utóbbi dalban is, hol pedig csak a háttér vokálban hallható, de mindenhol nagyon kellemes hallani.
A lemezen szerencsére csak két dal van, ami elég felesleges, a két gitárpengetős, lassú minimalista szerzemény, ami bár hangulatilag illeszkedik az albumhoz, de sajnos túlságosan unalmasak. Az egyik a Trouble a másik pedig a Some Written, ami ráadásul hat perc! A záró szám szintén hat perc, a kissé mániákus, monoton és repetitív, electrós Love Underlined, de az jóval izgalmasabb darab - épp csak hangulatilag lóg le kissé az albumról.
Attól függetlenül, hogy összességében nem lett annyira telitalálat az új lemez, mint a Nights Out, ismét nagyot alkotott a Metronomy ezzel a különös hangulatú, és egyedi albummal, ami végig nagyon atmoszférikus és különleges. Annak ellenére, hogy nagyon változatos, hangulatilag mégis egységes bír maradni a The English Riviera.
8/10
No comments:
Post a Comment