Szóval, megpróbálom felidézni, hogy is nézett ki a szöveg, mert akkor valahogy nem volt energiám, és persze kellő nyugodtságom, ahhoz, hogy újra kezdjem a kis mondandómat.
Egyébként a biztonság kedvéért mindig kikopizom a feltöltendő szöveget, de akkor elfelejtettem.
Amiről szólt az írásom az a Siófokhoz való kötődésem, ami kialakult mára.
Amikor felköltöztem Pestre, igazságszerint nem szerettem haza járni a nagyváros izgalma, újdonsága miatt, és legfeljebb egy-két havonta egyszer mentem.
Az utólsó Siófokos években mondjuk már nem szerettem ott laki, mert untam már a kisvárost, hogy csak nyáron van élet, majd kábé egy 3/4-ed évre szellem városban kell élni minden évben ősztől tavaszig-nyárig. Szóval nem a szüleim miatt jöttem el, őket imádom, és ők a legjobb szülők a világon/klisé/.
Most, hogy pár éve Bp.-n élek, már alig várom a siófokos hétvégéket.
Szeretem az ottani csendet, hatalmas kertet, a cicákat, ha éppen vannak...
A Silent Hill-ezés meg asszem már sosem fog kimászni az életemből. Azt nem tudjuk megúnni a tesómmal. Komolyan mondom, azt a játékot illetve játék sorozatot át kéne élnie mindenkinek, aki fogékony a mélyebb lelki történetek iránt, horror csomagolásban. Most nem elemezném tovább ezt a hihetetlen játékot, aki ismeri, úgyis tudja miről beszélek. Ez egy életforma!
Szeretem az oda és vissza vonat utat is, mert imádok zenét hallgatni vonaton. (Bár a visszaút alatt mostanában egész depis vagyok, hogy vissza kell jönni Bp-re, pedig még mindig imádom ezt a magyarországi viszonylatban, monstrum várost.)
Annyira jó merengeni a távolba, és közben a kedvencet hallgatni. Az instrumentális ambientes zenék, vagy pl. NEW order hihetetlen hangulatot tud csinálni.
Egyelőre ennyi a Siófok rovatból.
-END OF PART 1-*
(*nem biztos,hogy lesz folytatás...)
No comments:
Post a Comment