Az új album nálam nem éri el a Get Ready torony magas színvonalát, hihetetlen dallamait, néhol drámai hangvételét, de azért megközelíti azt, és a Sirens is egy nagyon jó, átlagon felüli lemez!
Az jól hallatszik, hogy hiába mondták Barney-ék, hogy a Technique-hez fog hasonlítani az új anyag, szerintem egyenes folytatása a Get Ready-nek, de azért van pár újító, vagy épp a múltba merengő dal is rajta.
Máris a nyitó szám, Who's Joe a Crystal-ra emlékeztet, és nagyon jól csinálja, mert nem csak hihetetlenül hasonlít rá, de van is majdnem olyan jó. Az album egyik legjobb dala.
A Waiting for the Siren’s Call egy nagyon kellemes dal, ismét a Get Ready hangulatát idézi.
A Krafty a beharangozó dalnak választott első kislemez, melyben végre elővették a fiúk az elektrósabb hangzásúkat, igaz gitárokkal színezve.
Most kezdődik a lemez izgalmasabbik fele az I Told You So-val, ami érdekes ötvözete az elektro-raggae-dub-rock-nak. Súlyos ütemek jellemzik, mely egy igazi lázadó hangvételű dal!
Majd jönnek a finoman programozott, elektroniuks alapú számok (Morning Night and Day, Dracula’s Castle) amelyek megint csak üdítő hangzásúak, és a Get Ready effektus ismét megfigyelhető!
A Jetstream-mel van egy kis dilemmám, mert nagyon ígéretesen kezdődik, kiváló ütemek+dallam...majd jön a refrén, ami igazából nem rossz, de lejjebb viszi a dal színvonalát (talán túl pop-os irányba). Mindegy, úgyis slágernek van szánva, annak meg megteszi. A vendég énekes pedig ezúttal a Scissor Sisters-ből ismert Ana Matronic, aki jól illeszkedik a New Order hangzásához.
És el is érkeztünk az album fénypontjához, a Guilt is a Useless Emotion-höz. Valami hihetetlen örömmel tölt el, hogy végre igazi No-s, teknós ütemek töltenek meg egy számot. Nem is baj, hogy nincs több belőle a lemezen, mert így még nagyobb különlegesség, és az album legnagyobb gyöngyszeme!
Van a korongon még két olyan felvétel, melyek nem túl kiemelkedőek, amolyan rutin számok, nem rosszak, de nem is különlegesek. Mindkettő középtempós rockos dal (Hey Now,What You Doing, Turn). A záró Working Overtime pedig a legrockosabb, már-már punkos beütésű dal, mely a lemez leggyengébb 3 perce. Valószínű, hogy poénnak szánták az együttes tagjai, de ha úgy vesszük, egy frappáns befejezése az albumnak. Az biztos, hogy mivel eléggé kilóg a sorból, az lemez végén van a legjobb helye.
Összességében egy nagyon jó lemezzel állunk szemben, a tagok ismét hozták a megszokott formájukat. Igényes hangzás, és felemelő dallamok jellemzik az Waiting For The Sirend's Call-t. Az elektronika ezúttal több teret kapott, mint az előző albumon (bár a programozott alapok ott is jócskán megvoltak).
7/10
No comments:
Post a Comment