Faithless - No Roots

Ezt igazság szerint már régebben írtam, de eddig még nem került felhasználásra.Így viszont most nem fog kárba veszni!

Az angol Faithless 2001-es Outrospective albuma óta nem jelent meg semmi (egy remix lemezen kívül), de most itt van az új album, a No Roots. Már a cím is mutatja, hogy itt szó sincs a gyökerekhez való visszatéréshez, tovább léptek, változtak,de csak a már megszokott Faithless-szes kereteken belül.

Rollo Armstrong, Sister Bliss és Maxi Jazz hármasa mellé ezen az albumon is kapunk egy vendég énekest, mint azt már megszokhattuk az előző lemezeken. Az énekes, aki jelen esetben teljes körű Faithless tag, egy raggie előadó, a neve, LSK. Hangja tökéletesen illeszkedik az együttes hangzásába, stílusához. Mindjárt hat számban is hallhatjuk őt. Természetesen Dido is feltűnik egy rövid cameo ének erejéig.
Az album tematikája némileg változott a korábbi anyagokhoz képest, ezt az intro, és a bónusz szám is mutatja, mely az első kislemez szám, a Mass Destruction rádió verziója. De a fő eltérés az, hogy az album két folytonos mixből áll, amiken belül vannak visszatérő motívumok, szöveg részletek. Először talán kicsit zavaró lehet ez a felépítés, szólván, hogy nem ezt várták a rajongók, de megszokva, nagyon élvezetes anyag. A téma most a szociális gondok, a világban uralkodó káosz, és bajok, de ugyanakkor a szerelem is nagy hangsúlyt kapott, de nem amolyan tingli-tangli módon, hanem komolyabb mondanivalóval. Ezt maga Sister Bliss nyilatkozta.
A rövid intró után, az igazi nyitó szám a Mass Destruction album verziója, mely egy dubos darab, amelyben a szöveg kapta a hangsúlyt, minimális hangszerelés mellett. Ilyen dubos hangulatú dalokból van még jónéhány, melyekben felváltva Maxi és LSK nyomja az ipart(Love Lives On My Street, Bluegrass, Everything Will Be Alright Tomorrow), melyek nagyon hangulatos, szomorkás darabok. Kapunk tipikus Faithless-szes hangzású house eposzokat is, melyek talán kicsit visszafogottabbak most, mint korábban. Az első ilyen az I Want More, mely két részre van bontva, de ettől még teljes értékű szám, csak az első fele lassabb, a másik fele gyors, housos, de tökéletesen, egy számként lehet élvezni (valószínű, hogy kislemezként foglya végezni). Továbbá a Miss U Less, See U More, mely egy nagyon popos house szám, jó refrénnel, mely ugyancsak jó esélyekkel pályázik a megjelentetésért. Talán a legnagyobb szabású dal a What About Love, amely hosszával, és erőteljesebb ütemeivel is kiemelkedik a többi közül.
Vannak továbbá instrumentálisabb darabok is, melyek nagyon kellemes átvezető számok (Sweep, Swingers, Pastoral).A legeltérőbb hangzású dal, a címadó, No Roots, melyben Dido is énekel. Ez egy gitárokkal fűszerezett dühösebb hangzású szerzemény, mely tökéltesen érzékelteti a központi problémát, hogy milyen az, ha az embernek senkije sincsen, se gyökerei, se családfája, se családja, ebből kifolyólag saját maga is elvész. A legmeghatóbb és legszebb dal, a záró In The End, mely kétféle ember sorsot vázol fel, az egyiket LSK, a másikat Maxi előadásában hallhatjuk. A két sors, pedig a szeretetben felnövő emberé, és a nélkülözésben élő egyéné.
Összességében ez egy nagyon egységes hangulatú, dallamos album egy kiváló vendég énekessel, amely, ha nem is mutat túl a Sunday 8pm-en, és az Outrospective-en, van olyan jó.
A Faithless ismét bebizonyította, hogy nem esik önismétlési hibába, mindig változik, mindig valami újat hoz. Sajnáltos viszont az a tény, hogy Rollo bejelentette, valószínűleg ez az utolsó albumuk. Reméljük nem így lesz!