The Chemical Brothers - Push The Button

Gyönyörű napsütéses reggelre ébredhettünk,úgyhogy itt az első lemez ajánló!

Elsőként a The Chemical Brothers Push The Button albumáról írok.

A legutóbbi 2002-es Come With Us album óta ez az első lemezük a Chem tesóknak, és az elvárások igen magasak voltak a rajongókban.
Nézzük mit is kapunk ettől a vadonatúj lemeztől!
A "tesók" célja az volt ezzel az albummal, hogy felfrissítsék a mai elavult, ötlettelen dance zenét, és valami újat, valami igényeset csempésszenek abba. A lemezen sajátmagukhoz képest nem újultak meg túlságosan, tehát nem kell kétségbe esni, hogy hol van rajta a ChemBros hangzása, mert sok helyen visszaköszönnek az előző albumok hangulati elemei, így talán nagyobb sikert fog elérni rajongói körében, mint az előző, igazságtalanul lehúzott, zseniális, újító jellegű Come With Us!

Az első single a Galvanize, mely egy közép tempójú dance szám, arab hangmintákkal, és rap betéttel Q-Tip-től, máris frissnek hat a zenecsatornákon futó dalok közt. A klipje is fantasztikus rendezésű, Adam Smiths-től, aki korábban színpadi show-kat készített nekik. Mégegy hasonló jellegű dal is van a korongon, rap-pel, a katona sorssról, Left Right címmel, de
az albumon nagymértékben ütemes számok váltogatják egymást, kemény alapokkal, és a vokálok inkább kiegészítő jellegűek, mintsem dalossá tennék a szerzeményeket. A Tim Burgess-szel felvett The Boxer, egy laza alapú, vidám dal, nagy basszusokkal, mely sláger várományos szerintem. A Believe-ben, mely már kiderült, ez lesz a következő single, a Bloc Party Kele Okerekéje szerepel. Ez az album talán legkeményebb, leghúzósabb track-je, egy nagyon tempós acid-house, amely tökéletesen követi az Out Of Control, Hey Boy, Hey Girl hangzását. Ami még ebbe a kemény sorba illeszkedik, az a Come Inside, mely kétségtelenül az Exit Planet Dust, Dig Your Own Hole stílusára utal. Kevésbé agresszív, de annál táncoltatóbb a The Big Jump, monoton, house-os alapjával, de nagyon élvezhető, jókedvű hangulatával.
Ami pedig a dalosabb szerzeményeket illeti, kettő van belőle, egy női, és egy férfi hangra szabva. A Hold Tight London az album legszebb tempós száma, lágy gitárral színezve, és egy csodálatos folkos hangú énekesnővel, Anna Lynne-nal. A másik a Close Your Eyes a Magic Numbers tagjaival, egy gyönyörű lassú szám, amely a Beth Orton-nal felvett korábbi dalok vonalát követi, és az eddigi, talán legjobban sikerült ilyen jellegű szerzeményük.
A CD végefele két Fatboy Slim-esen laza szám, Shake Breake Bounce, és Marvo Ging előzi meg, a monumentális, elengedhetetlen epikus zárószámot, a Surface To Air-t, mely a lehető legjobb lezárása egy ilyen energiától duzzadó lemeznek.

A Chemical Brothers ismét megmutatta, hogy tudnak még igényes albumot készíteni, kellően friss hangzással, de közben megtartva a védjegyes hangzásukat. Előző albumukhoz képest, most kicsit a múltba merengtek vissza, és régi önmagukat újították meg. Kicsit, mintha minden lemezükről szemezgettek volna, de korántsem önismétlésről van szó!
Ilyen lemezeket kérünk a közeljövőben!