TECHNO POP

what happens next?

2012-02-17T19:53:00.003+01:00

Végre valahára sikerült megszereznem a ritka 2004-es One Perfect Sunrise-t, ami az Orbital utolsó maxija (volt ezidáig). Rajta egy bombasztikus b-side-dal, a What Happens Next?-tel, ami miatt pláne értékes kiadvány. Ez volt életem első licitálós vásárlása az eBay-en, de szerencsém volt és én nyertem meg. Görcsöltem is mint állat, hogy nehogy elvesszem, mert ez nagyon ritkán szokott felbukkanni még eBay-en is. A másik pedig a '96-os Satan Live EP harmadik darabja (a kettes számú kék maxi is már úton van).

Opus III: It's A Fine Day

2012-02-17T19:25:00.000+01:00

Retrózzunk kicsit, jöjjön az It's A Fine Day '92-ből. Ebből a dalból vették az Orbital fiúk a Halcyon-hoz az ének hangmintát - visszafele lejátszva. A Halcyon klipbe végül az énekesnőt, Kirsty Hawkshaw-t is meghívták. Az It's A Fine Day még ma is ütős és euforikus.

Orbital: Much Ado About Nothing Left

2012-02-17T19:20:00.000+01:00

Csak nem is olyan rég tudtam meg, hogy a Nothing Left-nek is van klipje (a The Middle Of Nowhere albumról). A számot megremixelték a videohoz, aminek Much Ado About Nothing Left lett a címe. Kis egyszerű tükörtechnikás a klip, de szórakoztató.

Orbital: L.C.1

2012-02-16T21:52:00.004+01:00

Ez is milyen jó szám - ez se került fel az első albumra. Remélem egyszer meg tudom szerezni ezt a '91-es ultra ritka kék EP-t (amin van a Satan eredetije is).

Grimes: Crystal Ball

2012-02-16T20:25:00.001+01:00

Meghaltam és a mennyben vagyok.

Grimes: Genesis

2012-02-16T19:00:00.000+01:00

Ez se semmi!

Grimes: Vanessa

2012-02-16T16:26:00.000+01:00

Aztakurva!!!

Rustie: Flash Back

2012-02-16T13:00:00.000+01:00

Kíváncsi voltam mi a franc az a wonky, ha már egyszer ez lesz a címe az új Orbital-nak, meg egy ilyen című szám is lesz rajta. Kiderült, hogy ez egy stílus. Én már az eredeti, angol dupstep után elvesztettem a fonalat az elektronikus zenében, miután naponta új irányzatok jelennek meg, de most pótoltam. Szóval ez a wonky kifejezetten jó, nekem való irány. Igazából ez is a dupstep egy húsz milliomodik tovább fejlesztett variánsa. Tavaly többször is hallottam ezt a Rustie nevet, de akkor nem foglalkoztam vele, de most az Orbital elvezetett hozzá, aminek örülök. A Flash Back-et meg nem bírom kiverni a fejemből, annyira boldog és napos.
Ja, és kiderült, hogy Zombie Dedication lemeze is wonky szerűség, amit meg eleve imádtam tavaly. :)

Orbital: Choice

2012-02-15T20:41:00.002+01:00

Szintén nagy kedvenc '91-ből. Durva, hogy már az első album idején készültek ilyen brutál jó számok, de az albumra egy ilyen se került. Mondjuk az album USA verzióján ez is ott van, egyre többet gondolkodok rajta, hogy fel kéne adnom az elveimet és inkább az amerikai (elfuserált) verziót hallgatni. De ez legalább a Work best of-on rajta van, a Satan-nel ellentétben.

Kosheen: Get A New One

2012-02-14T19:11:00.004+01:00

Ennél azért jóval többet vártam volna a Kosheen-tól, pláne ennyi év kihagyás után. Nem kifejezetten rossz, de középszerű, semmit mondó és túl kommersz vonal.

iamamiwhoami: Sever

2012-02-14T18:53:00.002+01:00

Atyaég!

2012-02-14T16:00:00.001+01:00

2012-02-13T22:01:00.001+01:00

Az Orbital után

2012-02-13T18:50:00.001+01:00

A karrier összegzésben nem tértem ki az Orbital utáni szóló munkákra, így most következzen ez.
Amikor 2004-ben feloszlott az Orbital, mindkét Hartnoll szólóba kezdett és 2007-ben, három évvel az utolsó Orbital album után mindketten kiadták első albumaikat.
Paul albuma a The Ideal Condition egy igazi mestermű, amit lúdbőröztető, katartikus dallamok jellemeznek. Ezen a lemezen nincsenek Orbital-szerű, hosszú ambientek, csak 4-5 perces dalközpontú, főleg elektronikus számok, amin még Robert Smith a The Cure-ból is énekel. Illetve vannak rajta barokkos, klasszikus hangszerelésű dalok is. Egy igazán különleges és emlékezetes album lett, amit nem készíthetett volna bárki, ehhez kellett az az igazi Orbital-varázslat, amit csak a Hartnoll tesók tudnak. Paul az Orbital dallamosabbik felét vitte tovább az albumán, amiből kitűnik, hogy az Orbital lemezeken főleg kinek köszönhetőek a lúdbőröztető dallamok.
Phil lemeze ezzel szemben jóval közelebb áll az Orbital hangzásához, és ő az ambientes stílust vitte tovább producer társával, Nick Smith-el Long Range néven. A Madness And Me album szám hosszai is Orbital lemezekre jellemzően 7 perc körüliek. Phil lemeze is jól sikerült, abszolút minőségi munka, de kevésbé izgalmas és telitalálat, mint Paul-é. Főleg hátradőlősebb, relaxálósabb zenék vannak rajta, de egy igazán karakteres és lúdbőröztető szépség ezen is akad, a címadó dal.
Bizonyos mértékben még "jól is jártunk" a feloszlással, mert így egyszerre két "Orbital" albumot kaptunk, de, hogy jöttek-e volna újabb szóló albumok, ha nem állnak újra össze, azt nem tudni, mert ezek is már öt évesek és ez idő alatt nem jöttek hírek újabb lemezekről. Szerencsére viszont újra egyben az Orbital, mert mégis csak az az igazi, amit együtt csinálnak!

Paul Hartnoll: Patchwork Guilt

Long Range: Madness And Me

Orbital: Funny Break (One Is Enough)

2012-02-13T16:00:00.001+01:00

Az utolsó igazi, látványos, ötletes, jól összerakott klipjük. Azóta csak ilyen-olyan olcsóbb, minimalista videók születtek. Jó lenne, ha a New France is valami hasonlót kapna, feltéve, ha lesz egyáltalán klip hozzá. A Funny Break a The Altogether beharangozója volt 2001-ben.

Orbital: Untitled

2012-02-12T19:57:00.003+01:00

Ilyen jó kis számok meg nem értem, hogy lehetnek csak bónusz dalok! Pláne, hogy az első albumon alig találni jó számot. Ebből kiderül, hogy az a lemez nem a szívem csücske. Kevés rajta a dallam, és hosszú 8-10 perces monoton techno számok váltogatják egymást, amiknek a hangzásviláguk se túl izgalmas. Egyetlen telitalálat viszont van rajta, a szépséges Belfast, ami teljesen le is lóg róla, nem hiába a zárószám. Az első album arról is híres, hogy mindhárom formátum (kazetta, CD, 12") tartogatott egy-egy eltérő rejtett bónusz számot. Sajnos épp a CD tartalmazta a legjelentéktelenebbet, egy mindössze másfél perces kis semmiséget, a bakelit és a kazetta viszont teljes értékű bónusz dalokat rejtett, amik közül a kazettáé a jobbik. Az Untitled jobb, mint az album egésze (jóval lágyabb, játékosabb és dallamosabb), nagy kár, hogy csak bónusz szám lett, pláne, hogy nem a CD-n - de arra nem fért volna fel már.

Orbital: Satan

2012-02-12T18:58:00.005+01:00

Egyik kedvenc Orbital számom. Sajnos albumra sosem került fel (még klipje sincs), csak ilyen-olyan kiadványokra (EP, válogatás, live EP). Eredetileg az egyik legelső kiadványukon, egy három számos EP-n jött ki, ami találóan III címre hallgat, mert amellett, hogy három számos, ez volt a harmadik megjelenésük is. Többek között ezen jelent meg először a Belfast is, ami aztán felkerült az első albumra, de a Satan sajnálatos módon nem. (Illetve az album amerikai, teljesen átvariált kiadására felkerült végül is, de ezt a kiadó erőltette, nem a fiúk akarták).

Orbital: The Saint

2012-02-12T18:00:00.001+01:00

Az egyik legjobb Orbital klip. Bárcsak kapnánk még a fiúktól ennyire ötletes, és tipikusan orbitálos videót valaha, nem csak természeti képekkel, fényekkel és gyorsításokkal operáló darabokat, még ha azok sem rosszak.

Zomb-EZ! The Original 'No Mess' Zombie De-Braining Device!

2012-02-11T10:44:00.001+01:00

wonky cd cover + bonus disc

2012-02-11T01:59:00.003+01:00

Ez lesz a CD verzió borítója. A korábbi a bakelité lesz. A CD-ből pedig lesz dupla is, ami tartalmazni fog egy bónusz lemezt, 5 koncert felvétellel.

Bonus Disc:

1. Lush (Live In Australia)
2. Impact (Live In Australia)
3. Satan (Live In Australia)
4. Belfast (Live In Australia)
5. Chime/Crime (Live In Australia)

2012-02-10T22:54:00.001+01:00

2012-02-10T22:52:00.000+01:00

2012-02-10T22:50:00.000+01:00

2012-02-10T22:47:00.001+01:00

Orbital

2012-02-09T18:00:00.003+01:00

Most, hogy közeleg az új album, jöjjön egy rövid életmű áttekintés.
Az Orbital, azaz a Paul és Phil Hartnoll testvérpár alkotta elektronikus duó az acid house idején, a 80as évek végén tűnt fel első maxi kiadványaival, mint pl a klasszikus debütáló kislemezzel a Chime-al, ami rögtön rave himnusz lett. 89 és 91 között több független maxi is megjelent, amik nem kerültek fel a debütáló albumra, mint pl az ikonikus Satan vagy a Choice (az album amerikai kiadásán viszont megtalálhatóak). 91-ben aztán megjelent a cím nélküli első album, ami azóta is Green Album néven fut a rajongók körében, színe után. Ez még egy nagyon kezdetleges és monoton techno lemez volt, aminek dalai jóval inkább a rave partik tánctereire készültek, de egy szépséges, elszállós lassú dal ezen is már szerepelt, a Belfast.
A második, szintén cím nélküli albumra nem kellett sokat várni, 92-ben már meg is jelent barna borítója után a Brown Album-ként elhíresült lemezük. A stílus itt már sokat finomodott és a számok jóval dallamosabbra is sikerültek, amik közül is a csúcs művek a két kislemzdal, a Lush 3 és a Halcyon, de még így is sok party himnusz volt a lemezen, mint pl az Impact.
94-ben aztán lelassult az együttes zenéje, eltűnt a techno és az acid, és a Snivilisation című harmadik albumukkal rátaláltak arra a stílusra és hangzásra, ami végül a védjegyükké vált és amit fokozatosan tökélyre fejlesztettek ettől az albumtól kezdve. A Snivilisation elég sokszínű lett, volt rajta elszállós ambient, egy kis techno maradvány, trip-hop és még egy kis punk is - lévén, hogy a Hartnoll tesók mindig is vonzódtak a punk-hoz, amit több számukba is beépítettek (pl. Choice). Erről az albumról az Alison Goldfrapp énekelte Are We Here? lett kiadva maxin, amihez emlékezetes mosodás klip készült, melyben Alison is szerepelt. Ő az albumon még egy dalban is hallható (Sad But True). Alison vendégénekesként kezdte a pályáját, aki pl. Tricky-nél is járt ekkortájt.
96-ban jelent meg az Orbital leghíresebb és legkiforrottabb lemeze, az In Sides, mely igazi mestermű. Lassú, elszállós, ambient és breakbeat keveréke az egész lemez, melyet többek között természeti katasztrófák ihlettek (pl. a Dŵr Budr=Dirty Water, melyet a Wales-i olajtanker katasztrófa ihletett). Ez utóbbi dalban szintén hallható Alison Goldfrapp, de ezúttal Auntie álnéven. Az album leghíresebb dala a The Box kislemezdal, melynek maxiján található vokális verzióját ugyancsak Alison énekli (a videóban pedig Tilda Swinton színésznő látható!).
99-ben jött az ötödik album, a The Middle Of Nowhere, melyre harmadjára is meghívták Alison-t, aki a lemez egyik legjobb dalában, a Nothing Left-ben hallható, ami maxin is megjelent. Ez az album tempósabb lett, mint az előző, és helyenként igen sötétre és horrorisztikusra sikerült, de néhány táncos darab is felfért rá. Ez a lemez is elég változatos.
A The Altogether című hatodik album 2001-ben jelent meg, ami nem csak hangzásban lett egész más, mint a korábbi anyagok, de a 8-10 perces, hosszú tételeik is eltűntek, amik mind addig jellemzőek voltak a lemezeikre. A dal hosszokat leszorították 5-6 percre, a hangzás pedig sötétebb, nyersebb lett, és szinte minden dal teljesen máshogy szólt. Ezt egy karrier összegző, nagyon jól sikerült válogatás követte 2002-ben, a Work, mely igazi kincses láda, mert egyrészt minden hosszú dalnak a rövid, átalakított verziója szerepel rajta, másrészt pedig több olyan szám is található rajta, amik albumon sosem jelentek meg, csak független maxikon (pl. Choice, Satan - ez utóbbiból sajnos viszont csak a Kirk Hammett-es Spawn-hot készül metál verzió, nem pedig az eredeti).
2004-ben aztán jött a rossz hír, miszerint az együttes feloszlik, mert késznek érezték életművüket, és a csúcson akarták abbahagyni. Ezt egy karrier záró lemezzel, a Blue Album-mal "ünnepelték" meg. Az album nagyon jól sikerült, de jóval inkább egy karrier áttekintő kiadvány volt, mint egy kísérletező, jövőbe mutató valódi új album, mert igaz, hogy csupa új szerzemény szerepelt rajta, mégis minden dal úgy szólt tudatosan, mintha egy-egy korábbi albumukról származna, ezzel megidézve a klasszikusokat. A címe sem véletlenül lett "Kék Album", ami ugyancsak azt mutatta, hogy teljes mértékben a rajongóknak lett szánva, akik korábban maguk nevezték el az első és második albumot a színeik alapján. A One Perfect Sunrise volt a kislemezdal róla, ami nem volt egy kiemelkedő darab, de az volt az utolsó Orbital maxi, így mindenképpen fontos helye van az életműben....
....ahogy a 2010-ben váratlanul kiadott visszatérő dupla A oldalas maxinak is, a Don't Stop Me / The Gun Is Good-nak! Az együttes tehát ezzel adta a rajongók tudtára, hogy készülődik valami, mert még koncertezni is elkezdtek újra, de új albumról ekkor még nem adtak hírt, azzal még kicsit húzták a rajongók agyát, vagy maguk sem voltak biztosak még a folytatásban, de aztán 2011-ben jött az örömteli bejelentés, hogy stúdióban vannak, és megkezdték a visszatérő albumuk felvételeit, ami mára már el is készült és 2012 április 1-én meg is jelenik 8 év kihagyás után a Wonky című nyolcadik album!
Az utolsó Orbital maxi, a One Perfect Sunrise b-oldala is egy kérdést tett fel, hogy merre tovább (What Happens Next?), és most a közelgő új album záródalának címe is azt kérdezi, hogy merre tart ez az egész (Where Is It Going?). Reméljük afelé, hogy nem csak egy egyszeri összeállás lesz a Wonky, hanem lesz folytatás is, de a fiúk úgy nyilatkoztak, hogy annyira jó volt a hangulat a lemez készítéskor, hogy úgy érzik ez egy új kezdet.

MAXI / Orbital: Don't Stop Me / The Gun Is Good

2012-02-08T19:58:00.004+01:00

Nem is tudom, hogy miért nem írtam erről a maga idejében, de akkor most pótlom a hiányt, már csak azért is, mert nem egy akármilyen kiadványról van szó!

Az Orbital 2004-ben oszlott fel, majd hat év után egyszer csak teljesen váratlanul megjelentettek egy dupla A oldalas maxit, de még akkor sem volt semmiféle bejelentés, hogy mire föl történt ez, de még arról sem, hogy lesz e folytatás. Újra elkezdtek koncertezni, és egyre inkább lehetett reménykedni egy új albumban, amire is még két évet kellett várni a maxi után...
A Don't Stop Me / The Gun Is Good igazán jó visszatérés, mindkét dal karakteres és erős lett, így még nagyobb kár, hogy nem kerülnek fel az új albumra. A Don't Stop Me egy kommerszebb, táncosabb darab, ami minimálisan hangmintázza a Video Killed The Radio Stars című klasszikust, és a második felére teljesedik ki igazán, amikor beúsznak már a tipikus, védjegyszerű orbitálos hangok, amihez csak a Hartnoll tesók értenek. Ezek a hangok leginkább az Orbital csúcs albumát, az In Sides-ot idézik meg, de a tánc stílussal meg visszanyúlnak a gyökerekhez, amikor is még technoban utaztak a tesók, az első két album idején 91 és 92-ben.
A The Gun Is Good pedig egy jóval komolyabb és keményebb, sötétebb, törtebb ütemű darab, szintén tipikus orbital-hangzással, ami leginkább a búcsú lemezen, a Blue Album-on lévő You Lot-ra emlékeztethet. Az Orbital mindig is előszeretettel jelentetett meg független maxikat, így ezzel is ápolták hagyományaikat.
Ez a dupla A oldalas maxi mindenképp nagy jelentőséggel bír, mert egy korszakalkotó együttes feloszlás utáni dicső visszatérést örökíti meg két igazán minőségi dallal.

10/10

Erasure: Fill Us With Fire

2012-02-08T19:52:00.002+01:00

Ismét live anyagból vágott össze videót a Mute kiadó az új Erasure kislemezhez, de ezúttal kicsit ötletesebbre és látványosabbra vette a dolgot, mint az előző kettőnél, bár azok se voltak csúnyák.

MDNA standard edition cover!!!

2012-02-07T13:26:00.003+01:00

Az arcos verzió a deluxé lesz, ez pedig az alap verzióé. Egyik jobb, mint a másik! A Music óta a legjobb borító. Végre nem bugyogóban, meg széttárt lábakkal mutatkozik rajta, hanem úgy, ahogy a korához illik. Ettől függetlenül a már hallható néhány dalrészlet sajnos nem erről tanúskodik...

UPDATE: Erasure - Fill Us With Fire maxi megjelenés

2012-02-07T09:00:00.003+01:00

Csak Németországban lesz digitális a maxi, Angliában szerencsére megjelenik CD-n is, ráadásul a fizikális verzió nem 7, hanem 8 számos lesz! Így mégis csak meg lesz a b-oldalas Shot To The Heart CD-n, és a remix editek is teljes hosszukban szerepelnek majd a maxin.

A kissé átmixelt single mix:

TRACKLIST

Fill Us With Fire (Single Mix) / Shot To The Heart (previously unavailable on CD) / Fill Us With Fire (Gareth Jones Extended 'Fired Up' Remix) / A Whole Lotta Love Run Riot – (Q Remix) / Fill Us With Fire – (JRMX Remix) / A Whole Lotta Love Run Riot – (Wayne G Remix) / Fill Us With Fire – (Liam Keegan Remix) / Be With You – (DJ Yiannis Remix)

egy hallgatás után: az új AIR

2012-02-06T19:42:00.005+01:00

Az aggodalmaim sajnos nem voltak alaptalanok, mikor megtudtam miről is fog szólni az új AIR lemez. A két beharangozó szám aztán elhitette velem, hogy nem lesz gond, de végül mégis olyan lett a Le Voyage Dans La Lune, amilyennek elképzeltem: unalmas, érdektelen, elszállós űrzene. Ezt pedig csak tovább fokozza, hogy szinte az egész album intstrumentális, ezáltal teljesen kísérő zene jellege van, nem pedig stúdió album szerű - nem is az. És még a két vokális számot is vendég énekesek éneklik, amiből ráadásul az egyik dal egy borzalmas kakofónia. Három jó dalon kívül (Seven Stars, Cosmic Trip, Parade) nem sok érdekeset találtam a lemezen. Három tétel pedig csak fél perces szösszenet, így az egész (mini)album alig fél óra. A Le Voyage Dans La Lune-al sajnos nem tudok mit kezdeni, albumnak kevés, EP-nek meg nagyon gyenge. Nem sejtettem, hogy két év után csak egy rövidke mellék project-lemezt kapunk, nem pedig igazi stúdió albumot. Remélem épp emiatt nem kell sokat várni egy rendes, dalközpontú, teljes hosszúságú albumra.

filmz

2012-02-06T12:39:00.000+01:00

Melancholia.
Na végre eljutottam hozzá! Nem mertem sokat várni tőle az Anti Christ után, de ebben kicsit se kellett csalódnom. Végre Lars Von Trier-től ismét egy igazán maradandó és durva alkotást kaptunk! Lassú lefolyása ellenére sem unalmas, nem tűnik hosszúnak sem, és zseniális a felépítése, ahogy a két ellenkező természetű testvérpár szemszögéből látjuk az eseményeket, két részre bontva. Kirsten Dunst játéka pedig elképesztő volt. Sosem gondoltam volna, hogy képes ilyenekre, pedig mindig is szerettem, de most nagyot nőtt a szememben. A film vége pedig letaglózó, ott van a leghatásosabb film befejezések közt.

Red State.
Kevin Smith már okozott csalódást egyszer, az előző borzalmával, és most se tesz másképp, mert a Red State egy értékelhetetlen förmedvény. Se (igazi) cselekménye, se szerethető karakterek, és az egész össze-vissza csapong, túszul ejtős filmnek indul, aztán átmegy az egész egy agyatlan mini háborúvá, izgulni senkiért sem lehet, nincsenek igazi főszereplők. Ilyen vakvágány filmek nagyon ritkán születnek, de hogy ezt épp Kevin Smith-től kell kapnunk, az egyik legkedvencebb rendezőmtől... :( Ezek után már semmi jóra nem számítok tőle, pláne, hogy a következő filmjébe (Hit Somebody) visszatér a Red State majdnem teljes stábja. Ilyen idegbeteg fejekkel meg nem hiszem, hogy valami kellemes kis vígjáték kerekedjen. Miért kell előbb utóbb minden rendezőnek, zenésznek teljesen kifordulnia önmagából, és megindulni a lejtőn?? Nem értem.

Zodiac.
Végre bepótlódott egy Fincher film. De sajna ennél unalmasabb és rétestésztább film nem igen létezik. Hangulata azért volt neki és végig kellemes is volt, de a két és fél óra kinyírta a művet. Másfél órában egy tök jó kis film is lehetett volna.

The Social Network.
Ezzel pedig bepótlódott az uccsó nem látott Fincher filmem is. Ebben viszont kellemeset csalódtam. Azt se mondom, hogy nagy szám, de ezen legalább egész jól szórakoztam, már csak a zenének köszönhetően is.

Fear And Loathing In Las Vegas.
Végre egy Terry Gilliam film is bepótlódott, de nem hiába halogattam eddig (éreztem, hogy mire kell számítanom). Az ennyire anti filmek azért nagyon ritkák. Két óra totál káosz és dögunalom, történet pedig NULLA. Az effajta filmek létrejöttét sosem értem. Egyedül a színészek és főleg a mellék szereplők dobták fel némileg (bár mindegyik kb 5 percre bukkant fel): Cameron Diaz, Ellen Barkin, Toby Maguire, Christina Ricci. Johnny Depp-ről pedig már rég kiderült, hogy a világ egyik legjobb színésze, aki mellesleg az első számú kaméleon.

Contagion.
Egy Soderbergh filmet is mindig szívesen veszek, nagyon bírom a stílusát és a képi világát. De ez a film ettől függetlenül nem volt valami jó. Egy tényfeltáró, dokumentarista vírus film volt, de legalább nem hatásvadász akciófajta, mint az ilyen filmek általában. Emiatt volt csak egyedülálló, és legalább sok jó színész volt benne. Gwyneth-nek az 5 perces szerepe viszont meglepett, azt hittem valamiféle főszereplő lesz, pláne, hogy ezer éve eltűnt a vászonról.

Matador.
Végre még egy Almodóvar bepótlódott, most már csak kb kettőt nem láttam. Nem volt rossz a Matador, de az Almodóvar filmek közt valahol alul van. Mindenesetre jól szórakoztam rajta, és sok tipikus Almodóvar színész volt benne.

Repo Men.
Az effajta sci-fi akciófilmeket már rég nem élvezem, de hirtelen nem jutott jobb ötlet az eszembe, és valami új filmet akartam látni. Nem igazán élveztem és a vége is szar.

Grave Encounters.
Számomra mindig is a kísértetes horror filmek a legfélelmetesebbek, és ez sem okozott csalódást e téren, sőt! Végig élvezetes volt és fosatós, a helyszínnél pedig nem is tudtak volna jobbat választani - egy elhagyatott elmegyógyintézetet, ami tiszta Silent Hill volt. Már csak a helyszín miatt is jól működöt a film, de a szellemjelenségek is brutálok voltak, főleg a vége felé.

The Guard.
Ez egy anti-film. Nem lehet eldönteni, hogy vígjáték akar lenni, dráma, vagy krimi. Kicsit ez is, kicsit az is, de az egész teljesen fókuszálatlan, és végül teljesen kisiklik. Még csak nem is szórakoztató. A történet teljesen érdektelen és az egésznek nagyon B hangulata és színvonala van.

Dream House.
Klisés, teljesen átlagos, új házba beköltözős film, amelyben fura dolgok történnek a családdal. A csavar már az elején kitalálható (én legalábbis ráhibáztam). Viszont összességében kellemes az egész és jó szórakozás volt, tehát ennél fogva nem kifejezetten rossz volt, csak kissé érdektelen. Rachel Weisz és Naomi Watts miatt mindenképp megérte.

REC.
Ennek láttam már az amcsi verzióját, ami csak kockáról kockára lemásolta ezt az eredeti spanyol verziót, így semmi újat nem kaptam ettől az amúgy se nagy szám kézi kamerás, zombis horrortól.

Win Win.
Az állomásfőnökös új filmje (Thomas McCarthy), úgyhogy várós volt. Kellemes kis családos dráma volt, de ez nem olyan maradandó, mint pl Az állomásfőnök. A melankóliából itt teljesen visszavett a rendező, inkább naposabb az egész hangulata. De a legnagyobb gondom az volt vele, hogy a téma valamelyest a sport körül forog, és a főszereplőkkel sem tudtam annyira azonosulni, mint a rendező emlegetett csúcsművében. Azért összességében egy hangulatos, kellemes film.

The Man Who Wasn't There.
Imádok kedvenc rendezőimtől hiányokat pótolni, így ennek a Coen filmnek is örültem, hogy terítékre került. Nagyon hangulatos és atmoszférikus, fekete fehér, film noir-os, nagyon lassú lefolyású, bizarr hangulatú film, amiben jól el lehet merülni.

Dead Poets Society.
Ez a klasszikus, 90es film valahogy egész eddig kimaradt. Gyerekkoromban még nem érdekelt, de végül ennek is eljött az ideje. Nagyon hangulatos és kellemes tini-dráma, olyan korabeli klasszikus színészekkel, mint pl. Josh Charles (aki sajna mára eltűnt). A hangulatot tovább fokozta, hogy szépséges, napsütéses ősz volt benne.

Orbital: New France (Feat. Zola Jesus)

2012-02-05T12:12:00.005+01:00

A március 26-án megjelenő új Orbital kislemezdal. Nem rossz szám, de sajnos ez is csak a kellemes kategória. Teljesen átlagos elektronikus szám, igazából bárki csinálhatta volna, nem érzek benne semmi orbiálosat sajnos.

DIESEL Spring/Summer 2012 campaign

2012-02-04T20:08:00.015+01:00

Egyelőre úgy tűnik nagyon minimalista és letisztult lesz az új kampány.

snow

2012-02-04T12:02:00.003+01:00

Végre Kate Bush 50 Words For Snow-jához megérkezett a hó!

SOTU box

2012-02-04T11:39:00.003+01:00

Annyi év után végre meglett a Sounds Of The Universe doboz. Eredetileg sajnáltam kiadni rá 20000-et, de most használtan (egyébként teljesen új állapotban) féláron megkaptam és boldog vagyok. :))

nothing left

2012-02-04T11:35:00.001+01:00

eBay-ről.

M.I.A.: Bad Girls

2012-02-03T20:08:00.002+01:00

Gyorsan felejtsük is el a Madonna-borzalmat M.I.A. új klipjével!

Madonna: Give Me All Your Luvin'

2012-02-03T15:43:00.001+01:00

Erre a botrányosan gagyi számra nincsenek szavak. A klip meg egy nagy csiri-csáré össze-visszaság.

Orbital: Straight Sun

2012-02-02T13:18:00.002+01:00

Na ez már jóval minőségibb munka, mint a Never. A klip is gyönyörű. Kislemezen viszont a New France fog megjelenni Zola Jesus-szel, március 26-án.

The Weeknd: The Morning

2012-02-02T11:10:00.001+01:00

Ez pedig a House Of Balloons egyik legjobb száma. Szintén a High5collective-től származik a klip, de ez kevésbé érdekes, mint a Montreal-é.

The Weeknd: Montreal

2012-02-01T11:27:00.003+01:00

Azért nem semmi ez a High5collective rendező csapat, hogy kérés nélkül ilyen durva és profi klipeket rendeznek!
Amúgy belekezdtem a harmadik lemezbe is, az Echoes Of Silence-be és kicsit se okozott csalódást, jó album.

Lamb: Butterfly Effect

2012-02-01T10:00:00.000+01:00

MDNA cover!!!

2012-01-31T11:05:00.000+01:00

M.I.A.: Bad Girls

2012-01-31T10:00:00.000+01:00

2012-01-30T17:55:00.000+01:00

2012-01-30T17:50:00.000+01:00

2012-01-30T13:37:00.000+01:00

2012-01-30T13:27:00.001+01:00

2012-01-30T13:26:00.000+01:00

Kylie: Finer Feelings (live)

2012-01-29T10:58:00.000+01:00

Gyönyörűséges!

2012-01-28T12:13:00.001+01:00

2012-01-28T12:04:00.002+01:00

2012-01-28T12:01:00.000+01:00

2012-01-28T11:54:00.000+01:00

2012-01-28T11:47:00.001+01:00

Tori Amos: Star Wishperer

2012-01-28T11:20:00.000+01:00

Az albummal egyébként nem tudtam mit kezdeni. Ez az első Tori album, amit nem vettem meg. :/

Woodkid: Iron

2012-01-26T21:52:00.000+01:00

Atyaég, micsoda klip! Ami nem is csoda, mivel Yoann Lemoine-ról van szó, aki most zenészként is bemutatkozott Woodkid néven, és természetesen magának rendezte klipjét is. A zene se semmi.
Nem csak Lana Del Rey Born To Die-ának klipjét rendezte meg, de remixet is készített a dalból a The Shoes-zal együtt, akiknek szintén rendezett ugye klipet - micsoda összefonódások! :)

The Whip: Movement

2012-01-26T21:50:00.000+01:00

Szép klip. Majdnem az új The Whip albumot is betettem a vigaszdíj listámba, de aztán mégse.

Modeselektor: Evil Twin

2012-01-26T21:41:00.000+01:00

Beszarás ez a video!

Resident Evil: Retribution teaser

2012-01-26T21:06:00.000+01:00

Annak ellenére, hogy az előző két rész nem volt nagy szám, egy új Resident-et mindig örömmel látok, bár nem sok jóra számítok, még a kellemes teaser ellenére sem. Viszont úgy látom a sorozat csak nem akar kifulladni, pedig a harmadik után már nem kellett volna tovább húzni. Egy trilógia bőven elég lett volna. Ez már nem is menekülős-zombis film, hanem háborús.

IO: Human Cetacean

2012-01-25T19:42:00.002+01:00

A Neo agyának, Milkovics Matyinak a szólója.

Perfume Genius: Hood

2012-01-25T18:14:00.000+01:00

Kate Bush: Eider Falls at Lake Tahoe

2012-01-25T17:57:00.001+01:00

wonky - az új orbital album!!!

2012-01-23T17:59:00.006+01:00

Közeleg az idő! Már nem kell sokat várni az új Orbital albumra, április 1-én megjelenik, addig is itt a szép (ámbár önismétlő) borító és a tracklist! A borítót egyébként ismét a Farrow csinálta, aki pl. a Middle Of Nowhere lemez igen hasonló borítóját is.

1). One Big Moment (6.16)
2). Straight Sun (5.28)
3). Never (4.43)
4). New France featuring Zola Jesus (4.47)
5). Distractions (7.04)
6). Stringy Acid (5.19)
7). Beelzedub (4.54)
8). Wonky featuring Lady Leshurr (6.13)
9). Where Is It Going? (5.50)

DIESEL Spring/Summer 2012 Preview

2012-01-22T12:00:00.000+01:00

BESTOF2011 / consolation prize

2012-01-21T15:14:00.007+01:00

A legjobbak közé nem kerültek be, de nagyon sokat hallgattam/hallgatom őket, így a vigaszdíj mindenképp kijár nekik. Ezek közt is a legnagyobb nyertes a Ladytron és a The Weeknd - előbbit vagy 4 héten át hallgattam minden reggel, utóbbival pedig hetek óta még mindig nem álltam le, illetve csatlakozott most már hozzá a Thursday album is (de az azért max csak kellemes kategória).

Ladytron: Gravity The Seducer
The Weeknd: House Of Balloons

CSS: La Liberación
GusGus: Arabian Horse
Planingtorock: W

CSS: City Grrrl

2012-01-19T16:53:00.000+01:00

A tavalyi év egyik legjobb számának decemberi klipjéről mért csak most szerzek tudomást??! A video is telitalálat.

VCMG: Single Blip

2012-01-19T16:40:00.000+01:00

Santigold: Big Mouth

2012-01-19T16:00:00.000+01:00

Érdekes.

VCMG: Ssss

2012-01-18T19:30:00.003+01:00

Március 9-én jelenik meg az album, de előtte még jön majd az EP2 / Single Blip.

1 - Lowly

2 - Zaat
3 - Spock
4 - Windup Robot
5 - Bendy Bass
6 - Single Blip
7 - Skip This Track
8 - Aftermaths
9 - Recycle
10 - Flux

2012-01-18T18:13:00.003+01:00

Szintén féláron.

kedvenc/legjobb őszi albumok

2012-01-17T18:00:00.001+01:00

Most, hogy lecsengtek a 2011-es listák, vissza lehet térni a szezonális listáimhoz.
Ha volt legjobb téli(es) albumok listám, naná, hogy lesz legjobb őszi(es) is! :)
(és lesz tavaszi és nyári is)

AIR: Love 2
M83: Saturdays=Youth
Bat For Lashes: Fur And Gold / Two Suns
Röyksopp: Senior
Tracey Thorn: Out Of The Woods / Love And It's Opposite
Moby: Wait For Me
Austra: Feel It Break
Editors: In This Light And On This Evening
Faithless: Sunday 8PM
Erasure: I Say I Say I Say
Pet Shop Boys: Behaviour
Kate Bush: Hounds Of Love

AIR: Sonic Armada

2012-01-10T22:11:00.001+01:00

Ez a szám pl. elég borzalmas.

50%

2012-01-10T21:21:00.000+01:00

2012-01-09T12:39:00.001+01:00

Wild!

2012-01-09T12:37:00.000+01:00

DIESEL Spring/Summer 2012 Preview Collection

2012-01-08T23:55:00.001+01:00

Bár elsőre sokszor nem nyeri el a tetszésemet egy új kollekció, de ez még sokat nézegetve se nagyon tud megtetszeni. Valahogy az egészben nem érzem az extravaganciát és azt a punkosságot, ami a Dieselre általában jellemző, meg ami pl. az őszi kollekcióban maximálisan megvolt. Szerencsére ez még csak az elő-kollekciója a tavasz/nyárnak, remélhetőleg a fő kollekció jobb lesz.

Zola Jesus: In Your Nature (David Lynch Remix)

2012-01-06T21:45:00.002+01:00

Lynch mostanában ontja magából a remixeket, most épp Zola Jesus-nek. De a Duran Duran remixét nem múlja felül.

The Weeknd: The Knowing

2012-01-05T22:03:00.003+01:00

Végül hozzám is eljutott a The Weeknd House Of Balloons lemeze. Mivel minden 2011-es listán ott szerepel - többek közt a Recorderen is - gondoltam olyan rossz nem lehet. Az r'n'b vokál mondjuk majdnem elriasztott, de aztán adtam egy esélyt az albumnak, és azt kell mondjam, összességében tetszik. Reggelente kifejezetten jól esik ez a fajta hangulatos, melankolikus, lassú elektronikus zene, néhány szám pedig igazán durva rajta, pl a lúdbőröztető, nyitó High For This. De a klipdal is figyelemre méltó, ami miatt is letöltöttem az albumot, mert rögtön megtetszett.
Ez után jöhet a másik két lemez is, a Thursaday és az Echoes Of Silence. INNEN mind ingyé' szedhető. Kérdés, hogy ekkora sikerek után hogy lehet, hogy még mindig ingyenes letöltésként léteznek csak az albumok, és hogy hogy nem csapott le még valamelyik nagy kiadó rá, és adta ki őket CD-n. (a borítók is mind ultra igényesek és dizájnosak)

THE CATALOGUE

2012-01-04T17:08:00.005+01:00

11000 Ft-ért sikerült kifognom az amúgy 25000 Ft-os boxot. Végre megvannak a Kraftwerk albumok remaszterelve, már régóta fentem rá a fogam. Most kénytelen voltam kompromisszumot kötni a nyelvet illetően, mert nekem a Kraftwerk az német, de ennyi pénzért bűn lett volna ott hagyni, és végül is nem is zavaróak az angol szövegek, no meg olyan német akcentussal adják elő, hogy alig tűnik fel, hogy nem német. :D

The Walking Dead / American Horror Story

2012-01-04T14:00:00.001+01:00

A horror sorozatok nagyon ritkák, most viszont kettő is fut, ráadásul mindegyik színvonalas és igényes. Az egyik zombis (ami sorozatban eddig példátlan volt), a másik meg házas-szellemes - pont a két kedvenc horror témám.

A The Walking Dead-et nem más kreálta, mint Frank Darabont, így egy ultra igényes sorozatot kaptunk, ami egyáltalán nem csak a zombi hentelésről szól, sokkal inkább egy túlélési, családi méregdráma zombikkal fűszerezve - sajnos ez utóbbi a 2. évadra viszont már túlon-túl is jellemző, és szimplán unalmas lett, a horror meg a zombik pedig szinte teljesen háttérbe szorultak. Darabont mondjuk kiszállt a 2. évadra, valószínű ezért a színvonal csökkenés. Mondjuk még vissza van az évad fele, mert most pár hónap szünetet tartanak, de csodákat nem várok a második felvonástól. Persze még így is egy igényes sorozatról van szó, de az első évadhoz képest, ez most gyenge. Plusz jó, hogy Darabont három színészt is hozott magával a The Mist-jéből, köztük Laurie Holden-nel, akit nagyon bírok.

Az American Horror Story-t pedig a Nip/Tuck Ryan Murphy-je csinálta, ami szintén garancia a jóra (itt főleg a Nip/Tuck első 2 évadára gondoljunk, mert ami az után következett, az már egy nagy giccses lószar volt). Dráma után aztán jött vígjátékkal (Glee), most meg horrorral, úgyhogy ő aztán ért a stílusokhoz. Azt hihetnénk, hogy egy "új házba beköltözős, kísértetes" történetből semmi újat nem lehet már kihozni, és csupa klisé lesz az egész, de szerencsére Murphy elég beteg módon csvargatja a szálakat, így egy nem hétköznapi és nem kiszámítható sorozatot kaptunk, kifejezetten jó karakterekkel, Frances Conroy pedig nagy meglepetés, akit a Six Feet Under óta imádok - nyilván nem véletlen bukkant fel, Murphy már a Nip/Tuck-ban is durván majmolta a Six Feet Under-t. Ami kifejezetten jó még benne, hogy a talányok nincsenek túl hosszú ideig nyújtva, pár rész után mindig kiderül az adott rejtély, majd jönnek az újabbak persze, a legjobb pedig, hogy a család sorsa le is zárul az első évad végén, nincs rétes tészta effektus. A következő évadban új család és új ház. Így kell ezt csinálni.

2012-01-04T00:40:00.000+01:00

A póló még karácsonyra volt, a cipő meg féláron.

Madagascar - Escape 2 Africa / Ice Age - Dawn Of The Dinosaurs

2012-01-03T16:20:00.000+01:00

Miután teljesen megszerettem a Penguins Of Madagascar-t a TV-ben, újra elővettem az első Madagascar-t (amit mindig is kedveltem és most is jól esett), és akkor már kedvet kaptam a 2. részhez is, ami amúgy már nem érdekelt, amikor ment a moziban, mert nem tűnt túl bizalom gerjesztőnek, mint ahogy ez általában a folytatások esetében szokott lenni. Hát sajnos be is jött a gyanúm, mert igen csak felemás lett az Escape 2 Africa. A fő baj azzal volt (azon kívül, hogy már a helyszín se tetszett), hogy a négy főszereplő külön utakon jár szinte végig, így teljesen szétesett az egész történet, ami amúgy is eléggé túl van bonyolítva és csavarva, a hülyeségekről nem is beszélve (míg az 1. résznek pont az volt a vonzereje, hogy semmi csűrés-csavarás, csak egy nagyon egyszerű kis cselekménnyel bírt). Ennél azért többet vártam, de most már valószínű megnézem a 3. részt is, ami amúgy egész konkrétan katasztrofálisnak tűnik trailere alapján. Remélem végre vissza/hazatérnek az állatkertbe a főszereplők, és nem lesz több folytatás.

Ezzel ellentétben látszik, hogy az Ice Age készítői jóval ihletettebbek, mert ők még a 3. részre is meg tudták tartani a színvonalat nagyjából, bár hozzá tenném, egyértelműen ez a leggyengébb rész eddig. Ebből már hiányzik minden mélység és drámaiság, ami az előző részekben (főleg az 1-ben) megvolt és csak egy szimpla megállás nélküli kalandot kapunk, de azért abszolút kellemes és élvezetes volt (míg pl a szintén folyamatosan pörgő Madgascar 2 fárasztó volt). Természetesen már ennek folytatása is be van harangozva (Continental Drift), de a trailere ennek se túl bíztató.

2012-01-03T16:00:00.001+01:00

Hát nem édes? :)

Trentemøller: Shades Of Marble

2012-01-02T22:00:00.004+01:00

A film hatása még mindig kísért, annyira felkavaró volt (így a válasz már meg is született, hogy újranézhető-e számomra Almodóvar új alkotása, a La piel que habito), a benne elhangzó kedvenc Trentemøller számomat pedig azóta nem bírom kiverni a fejemből.

skins 6 trailer

2012-01-02T20:00:00.000+01:00

La piel que habito (The skin I live in)

2012-01-01T21:21:00.004+01:00

Már úgy volt, hogy lemaradok róla moziban, végül mégis sikerült moziban bepótolnom nagy örömömre.
Nem okozott csalódást, nagyjából azt kaptam, amit vártam. Nagyon ütős és sokkoló film, még utólag is erős a hatása. Kevés olyan Almodóvar film van, amiben képtelenség azonosulni a főszereplőkkel, mert annyira negatív mindenki, de ez is közéjük tartozik (meg pl. az Eleven hús is). A téma is nehéz és rideg, viszont, hogy hatásos, az biztos. Ami nagy plusz pont, hogy ismét láthatjuk Antonio Banderas-t Almodóvar filmben, no meg Marisa Parades-t! Ezúttal viszont sajnos nem Almodóvar írta a történetet, hanem regényből készült. Ennek köszönhetően az almodóváros stílusjegyek teljesen hiányoznak is, de a téma azért jellemző rá, bár ez jóval keményebb, mint az eddigiek. (Még a kedvenc Trentemöller számom is feltűnik benne a Shadows Of Marble.)

skins 6

2011-12-29T23:56:00.004+01:00

Lassan indul a 6. évad, ami végre nem 8, hanem 10 részes lesz. Premier január 23-án.

WhoMadeWho: Every Minute Alone

2011-12-29T22:55:00.001+01:00

Home Video: Business Transaction (Seven Saturdays Remix)

2011-12-27T18:56:00.000+01:00

the automatic process

2011-12-27T16:04:00.000+01:00

Black Christmas

2011-12-26T23:11:00.004+01:00

Idén se maradhatott el a horror karácsony, bár most csak egyre mérséklődött, ami a klasszikus Black Christmas volt. Már csak azért is fontos ez a mű, mert ez az első slasher film 1974-ből, aztán jött a Carpenter Halloween-je, a többi pedig már történelem... :) A Black Christmas mondjuk slashernek még nem az igazi, mivel alig van benne gyilkosság, és túl unalmas is hozzá, de azért kifejezetten kellemes csalódás volt, mert abszolút nem Z kategóriás film. Ahhoz képest pedig, hogy ez az első ilyen jellegű alkotás, nem is rossz, a vége pedig már rögtön tipikus horror filmes befejezés lett. Amúgy a rendező Bob Clark aki pont 10 évvel később meg egy szelíd, családi karácsonyi filmet csinált, amolyan Woody Allen stílusban (A Christmas Story). Épp a TV-ben csíptem el 24-én ez utóbbit, majd miután rákerestem az imdb-n a filmre és megnéztem a rendezőjét, döbbentem láttam, hogy pont az övé a Black Christmas. Megjegyezném, hogy a Christmas Story ritka jól sikerült film, nagyon jó a humora, és tök jók a karakterek. Nagyon örülök, hogy belefutottam véletlenül.

AIR: Parade

2011-12-26T13:00:00.000+01:00

Újabb dal a közelgő új albumról, ami szintén egész jól sikerült, úgyhogy már nem tartok a Le Voyage Dans La Lune-tól. A Parade ITT hallható.

MAXI / Patrick Wolf: Brumalia EP

2011-12-25T13:20:00.009+01:00

Patrick Wolf az idei boldogság mámoros (és félre sikerült) Lupercalia album után szerencsére azoknak is tartogatott valamit, akik az előadó mélyebb, melankolikusabb és sötétebb oldalára kíváncsiak, így azok akik elégedetlenek voltak a nagylemezzel, most örömmel fogadhatják az új kiadványt, a hét számos Brumalia EP-t.

Gyakorlatilag a kiadvány a Together maxijának is felfogható, mert az is helyet kapott rajta, ami nem is baj, mert a Time Of My Life mellett ez a legerősebb dal a Lupercalia-n, és így most ezt az EP-t is csak tovább erősíti. Már az bizakodásra adott okot, mikor Patrick elmagyarázta, hogy a közelgő EP-t a téli London inspirálta, a borító (amit Patti Smith maga fotózott) pedig egy fagyos, szeles téli napon készült (Patrick ugyanis beugrott párszor hárfázni és hegedülni Smith koncertjeire).
Nos, már a nyitó szám megnyugtathat mindenkit afelől, hogy Wolf ismét a régi fényében tündököl, maga mögött hagyva a Lupercalia gyermekded, súlytalan, vattacukor illatú világát, és igazi, mélységes, komoly hangszerelésű dalokat kapunk végre. A Bitten pontosan azt az elborult, drámai és mélységes előadót mutatja, amit korábban megismerhettünk, a gyilkos hegedűk pedig ismét beélesítve, ahogy a kemény elektronika is. Ez utóbbi még tovább fokozódik az alig három perces Nemoralia-ban, amire az első albumbéli kicsavart ütemek jellemzőek, a végén a saxofon pedig nagyot szól! A szaggatott, töredezett ütemek még a szépséges balladában, a Pelicans-ban is hallhatóak. Letisztultabb, puritánabb lassú dalokat is kapunk, az egyik az egy szál zongorás két perces Jerusalem, a másik pedig a záró hárfás, gyönyörű és emelkedett Trust. Az egyetlen kilógó dal, mely még nyomokban emlékeztet a Lupercalia könnyed világára, a Time Of Year, de ez is egy jól sikerült darab.

8/10

MAXI / Home Video: A Quiet Place EP

2011-12-25T12:56:00.008+01:00

A Brooklyn-i Home Video tavaly adta ki második albumát, ami azt bizonyította, hogy az együttes igen csak fejlődő képes, ráadásul olyan atmoszférát tudnak teremteni dalaikkal, amire nem képes bárki - de ez nagyjából már az első lemezen is kiderült (No Certain Night Or Morning), ami a második lemezre végleg eldőlt. A The Automatic Process-re még inkább beértek, és a kisebb elektronikus dalok helyett jóval nagyobb ívű dalokat kaptunk, olyan mesterművekkel, mint a lúdbőröztető An Accident, vagy a Business Transaction. A hűvős, télis melankólia még inkább jellemző a második albumra, amit most egy öt számos EP-vel toldottak meg (ha már egyszer maxik nem voltak a klip dalokhoz), melynek mind az öt száma simán felfért volna a nagylemezre is, mert nem ám holmi töltelékekről van szó. Igazándiból kettő dal rajta is volt az album japán kiadásán, mint bónusz dalok, de a világ többi része csak most kapta meg őket. Az egyik a lüktető basszusok vezérelte címadó A Quiet Place, a másik pedig a zongora futamok uralta torokszorító electro-ballada, a The Dirty Game. A maradék három pedig már tényleg vadiúj felvétel, amik direkt az EP-re készültek. A When I Was Young egy sötét és mély tónusú középtempós szerzemény, a két és fél perces I'm Not egy electrósabb, mániákusabb darab, a záró két perces Hunger Artist pedig egy instrumentális tétel, ami akár tökéletes album intro is lehetett volna nyitány hangulatával, de az EP-t is szépen zárja emelkedett hangzásával. Csak egy valamit sajnálhatunk, de nagyon, hogy nem létezik belőle fizikális verzió, be kell érnünk digitálisan, illetve marad a CD-re kiírás.

10/10

Merry Christmas!

2011-12-25T11:41:00.000+01:00

M83. / patrick wolf

2011-12-25T11:35:00.003+01:00

winter solstice

2011-12-22T16:30:00.002+01:00

Karácsony alkalmából Björk megjelentetett a Solstice-hoz egy újabb app verziót, ami a dalnak egy új változatát is tartalmazza.

Björk: Solstice (Gameleste Version)

BESTOF2011 / ALBUM

2011-12-18T09:00:00.003+01:00

Björk: Biophilia

Austra: Feel It Break
Yonderboi: Passive Control
Moby: Destroyed
Erasure: Tomorrow's World
Duran Duran: All You Need Is Now
Metronomy: The English Riviera
Hooray For Earth: True Loves
M83: Hurry Up, We're Dreaming
Plaid: Scintilli
+
Friendly Fires: Pala
Neo: The Picture
Zomby: Dedication
Radiohead: The King Of Limbs

Arcade Fire: Sprawl II (Mountains Beyond Mountains)

2011-12-17T11:20:00.002+01:00

Micsoda video! Ráadásul az egyik kedvenc számomhoz az albumról.
Utólag be is téve a 2011 legjobb videoi listámba.