Interstellar
Nolan-től többet vártam, de azért kellemes lett az új filmje. Sosem lehet tudni mire számítsunk a rendezőtől, ezúttal sci-fit forgatott. Azt már nagyon korán lehetett tudni, hogy érinteni fogja az időutazást, gondoltam is magamban, hogy ez a téma aztán majd adni fogja a rendezőre jellemző bonyolult felépítést és történet kavarást. Sajnos nem így lett. A film majdnem lineáris, mindössze egy kis csavarral a végén, így a majd' 3 órás játékidő elég indokolatlan, mert még csak nem is annyira esemény dús. A másik gond pedig az, hogy Nolan jócskán merített a klasszikus sci-fik kliséiből, ami megint csak nem jó szájízt hagy maga után. Ezek ellenére élvezetes film, helyenként megható és drámai, de a katarzis elmarad.

I Origins
Az Another Earth mestermű óta odafigyelek Mike Cahill-ra, és végre eljött a második filmje, ami szintén közel áll a tudomány világához. A melankólia itt is meg van, de azért nem annyira méregdráma, mint elődje. A történet viszont most nem lett olyan erős, mint az Another Earth-nek, de szintén szép és ötletes, viszont nem biztos, hogy ez egy többször nézős film lesz. A rendező szerencsére most is hozta feleségét, Brit Marling-ot.

Boyhood
Irdatlanul vártam Richard Linklater új opuszát, és jó nagy csalódás lett. Azaz már előre felkészítettem magamat arra, hogy ne várjak sokat tőle, mert egy 12 éven át forgatott filmnél éreztem, hogy a történet nem tud majd túl erős lenni. Na persze valószínű nem is volt cél az eget rengető sztori, hisz ez a film nem emiatt készült el, hanem, hogy egy gyerek felnövését megnézhessük egy 3 órás filmbe sűrítve. A ötlet és a megvalósítás valóban innovatív, de ezt leszámítva sajnos semmi különleges nincs a filmben. A Boyhood nem csinál semmi mást, csak egy csonka család 12 évét mutatja be mindenféle hangulati elem, emlékezetes beszélgetések és történések nélkül, ami kevés ahhoz, hogy újra akarjam nézni. Nem mondom, hogy szenvedés volt, végtére is kellemes volt, de azért a vége felé már megéreztem a hosszát, és vártam, hogy vége legyen. Ethan Hawke természetesen Linklater ezen filmjéből sem maradhatott ki.

Predestination
Ethan Hawke a Predestination-ben jóvalemlékezetesebbet alakított - de persze ez a karakternek is volt köszönhető. Időutazós filmek közül nagyon kiemelkedik ez az alkotás, elképesztő az ötlet, és a történet. Az embernek az álla is leesik a végére, és ez nem kis szó egy mai sci-fitől, amikor már tényleg minden ötletet ellőttek, és egyedi filmek már alig tudnak születni, de a Predestination-nek sikerült ezt megcsinálnia. Szerencsére nem látvány sci-fi, így nem válik kommerszé és akció orientálttá egy kicsit sem, itt az agyeldobós történeten van a hangsúly.

Under The Skin
Szeretem Jonathan Glazer-t, mint klip rendezőt, de filmjét nem láttam még, mert eddigi két alkotása nem tud érdekelni (talán a Sexy Beast egy kicsit). Új filmjében viszont minden adott volt ahhoz, hogy érdekeljen: a színész, a téma. Arra mondjuk nem számítottam, hogy egy majdnem némafilmet kapunk, valamivel kommerszebb filmre számítottam, így viszont különlegesebb volt, de mondjuk az élvezhetőség rovására is ment. Érdekes, bizarr élmény ez a film, de max egyszer nézős.