ALBUM / Anima Sound System: Gravity And Grace

A 2010-es fiatalos, electro-popos Tedd A Napfényt Be A Számba című album után megjelent az új lemez, ami szöges ellentéte az előzőnek. A Gravity And Grace egy akusztikusabb, szellősebb, érettebb anyag.

Az Anima sose csinál két egyforma albumot, így lehetett is számítani arra, hogy az amúgy is Anima-idegen electro-pop/electroclash stílust nem lövik el még egyszer. Ezúttal egy jóval animásabb lemezt kaptunk, amin ismét előkerülnek a védjegyes hangok és zenei megoldások, úgy mint a szitárok, vagy a reggae. Ami egyedül közös a két albumban, az Fanni éneke, ugyanis az új lemezen is ő tölti be a frontasszony szerepét, szerencsére. Juci távozása után sikerült megtalálniuk a tökéletes énekesnőt, akiért nem is kellett túl messzire menniük. Fanni még a 2000-es Gipsy Sound Clash lemezen debütált a Tekerd című dalban kislányként, de utána csak kereken 10 évvel később, a Tedd A Napfényt Be A Számba albumon hallhattuk újra - már felnőttként, érett hanggal.

A Gravity And Grace nem olyan egységes, mint az előző, viszont jóval változatosabb, rövidebb és koncentráltabb is 40 percével. A nyitó Never Be Alone máris a lemez egyik legjobb dala, mély, morózus, sötét nyitó dal, tömören két percben. Utána játékosabb dalok jönnek, a Give Me Solace egy funkos-dubos, szintén sötét tónusú dal, az utána következő Sweet Salvation viszont egy hatalmas, napfényes, feelgood funky szám, nagy ütemekkel, majd következik a lemez egyetlen electro-pop szerzeménye, a The Gold Hole, ami egy nagy tombolás. Ezután kicsit belassul az album, és jön az Az Is Te Vagy című gitáros, electro-ballada magunk kereséséről, Beck Zoltán énekével. A következő trip-hopos-electrós Crossroads már ismeretes, és a lemez egyik legkomolyabb, legjobb dala, majd ismét egy magyar nyelvű dal következik, a finoman táncos, szitáros Csak Egy Szó Pálinkás Tamással. Két ismert dal következik, a trap-es Good Luck Boy, és a vicces Wonder, amik szintén kiemelkedő darabjai az albumnak. A Mama Earth visszatérés az Anima-gyökerekhez, vagyis a reggae-hez, ami némi electro-val van feldobva, valamint magyaros hegedűkkel. Ismét egy lassú jön, a Love Again, ami egy elszállós, 60-es évek pszihedéliájában fürdő gitáros ballada, az azt követő záró Sose Lesz Vége pedig az Anima egyik leghátborzongatóbb, legjobb szerzeménye, ami egy igazi mestermű. A dal nagy része emberi hangokra épül (az alapul szolgáló "tü-tü-tü"-ről Suzanne Vega juthat eszünkbe), majd a felétől bejönnek a nagy, elektronikus ütemek is - katartikus zárása ez a lemeznek.

A Gravity And Grace szinte minden dala más stílusú és hangulatú, mégis egységesnek hat a végeredmény, a szövegek pedig az Animára jellemzően nagyon ötletesek és találóak. Az előző albumhoz hasonlóan a politika ezúttal sincs jelen, most az érzelmeken van a hangsúly, így hangulatilag leginkább az Aquanistan lemez párja.
Az album minden pillanata öröm, a dalok nagyon jól működnek, könnyedek és szórakoztatóak, de ugyanakkor tartalmasak is. Üdítő elmerülni az album hangulatában, ebben a felemelő 40 percben.


8/10