Sajnos már a kollaboráció (Nicki Minaj) belövi azt, hogy mire is számíthatunk. Igen, egy végtelenül tingli-tangli, könnyed és súlytalan pop számra, amilyenre utoljára maximum a 80as években volt példa Madonna karrierjében (Pl. Cherish, True Blue). A producer és társíró Martin Solveig, szóval nem nagyon csodálkozhatunk a dolgon. Egyébként a dal electro-popos, enyhén dupstepes hangzásvilágával nincs különösebb baj, az nem lett rossz, csak sajnos a dallamvilága lett olyannyira tingli-tangli, hogy az már az 53 éves Madonnához teljesen méltatlan, pláne, ha azt nézzük, hogy micsoda komoly és érett korszakokon (pl. Ray Of Light) van már túl a pop nagyasszonya. Sajnos ez az új dal semmi másról nem tanúskodik, minthogy Madonna görcsösen meg akar felelni a trendeknek, a mai felgyorsult világnak, és az internet előtt felnövő fiatalok elvárásainak, illetve nem hajlandó tudomásul venni magáról, hogy már nem húsz éves.Nézzük magát a maxi kiadványt. Ezúttal csupa döngőlős, egy kaptafa electro-club mixet kapunk, amiket elég nehéz megkülönböztetni egymástól. Külön-külön egyébként egyik sem rossz, de egymás után hallgatva eléggé egybe folynak. Egyetlen telitalálat mix született, azt pedig attól a Demolition Crew-tól kapjuk, akik az új albumon több dalban is vállaltak produceri munkát. Az ő remixük egy húzós electro hajsza, ami teljesen addiktív, és hangzásával teljesen elkülönül a többi verziótól. Ami még kiemelkedő, az az egyetlen fizikai formátumon, a 2-számos maxi CD-n is helyet kapó Party Rock Remix, a tenyérbemászó LMFAO-tól, és a Sultan & Ned Shepard Remix, amiben szintén van némi megkapó dallam. A maradék remixek pedig Laidback Luke-tól, Oliver Twizt-től és Nicky Romero-tól származnak - ezek a leghasonlóbbak.
6/10
No comments:
Post a Comment