A Dangerous Method.
Cronenberg. Sajnos már ő sem a régi. Ennek ellenére mindig izgatottan várom az új filmjeit, még ha tudom, egy újabb bio-horrorra már nincs sok esély. Az utóbbi pár alkotása mégis jól sikerült, mert a korábbi bizarr, horrorisztikus elemeit drámával váltotta ki, ami ugyancsak jól működött. Ez az új film viszont érthetetlen mitől Cronenberg. Dög unalmas, jellegtelen, lényegében semmi cselekmény, semmi dráma, semmi bizarr. Semmi. Ilyen értékelhetetlen filmet már rég láttam. Kb Sofia Coppola Somewhere-je volt ilyen, amivel ennyire nem lehetett mit kezdeni, és végig unatkoztam az egészet. És, ha azt hinnénk ennél már nincs lejjebb, Cronenberg következő filmjének (Cosmopolis) főszereplője Robert Pattinson lesz... de a Dangerous Method-nál csak jobb lehet.
Mrs. Ratcliffe's Revolution.
Ez a film leginkább csak Catherine Tate miatt érdekelt, amúgy egy közepes kis vígjáték a kommunista Németországban a 60as évek végén. Persze ebből a témából mindig jó kis komédiákat lehet kihozni, úgyhogy ha a poénok nem is óriásiak, az alaphangulat már önmagában vicces. Aki szereti Catherine Tate-et, annak kötelező ez. A Good Bye Lenin! kb ennek a komolyabb színvonalú kivitele.
The Woman In Black.
Kellemes kis szellem história Daniel Radcliffe-fel (Harry Potter), aki elképesztő, hogy 23 éves már, és a filmben ennek megfelelően már egy felnőtt férfit alakít, nem tinit. Elképesztő hogy szalad az idő! De a filmre vissza térve, nem volt nagy szám, viszont volt atmoszférája, szép volt a látványvilága, és kommersznek se volt mondható, úgyhogy kellemes csalódás volt.
La Finestra Di Fronte (Szemközti Ablak).
Ferzan Ozpetek-et is lassan a kedvenc rendezőim közé sorolhatom, de azért van még mit pótolnom tőle is. Egyik filmje jobb mint a másik, ami alól ez sem kivétel. Hihetetlen érzelmek, történet, zene. Minden tökéletes volt benne. A meleg téma ezúttal csak érintőlegesen jelentkezik, mégis annál erősebb és meghatóbb. Ozpetek az olasz Almodóvar.
No comments:
Post a Comment