ALBUM / Austra: Feel It Break - Deluxe Edition

Amikor megjelent tavaly a Feel It Break, nem is írtam róla. Pedig kellett volna, hisz mégis csak 2011 egyik legjobb lemezéről van szó. Most viszont, hogy megjelent pár napja a deluxe verzió, újra aktuálissá vált írni róla.

Katie Stelmanis kanadai együttese a semmiből jött, és máris robbantott ezzel a Knife-ot idéző érzelmekkel csordultig töltött electro-pop albummal. Az ének hang pedig kissé Dolores O'Riordan-t és Florence Welch-et idéző, úgyhogy ilyen összetevőkből ha akartak volna se tudtak volna rossz anyagot kihozni. Viszont bármennyire is emlékeztet erre vagy arra, teljes mértékben egyedi a végeredmény. Katie gyönyörűen játszik a hangjával, lúdbőröztetőek a hajlítgatásai, a zene pedig nem véletlen, hogy Knife-rokon, mert az énekesnő nagy rajongója a svéd együttesnek. Annál viszont azért kommerszebb némileg, de azért nem pop zenéről beszélünk.
Ritkán születnek olyan albumok amikben nem nagyon lehet kivetni valót találni, és egymás után sorakoznak a jobbnál jobb dalok, de a Feel It Break bizony ilyen. Már a nyitó Darken Her Horse rögtön a csúcson indít (ugyanis az egyik legjobb szám a lemezen) és megadja a sötét alaphangulatot. Utána keményebb, döngölősebb electrós darabok jönnek, mint pl a slágerek, a Lose It, Beat And The Pulse, vagy a varázslatos Spellwork. Aztán a későbbiekben kicsit visszavesznek a tempóból, és középtempósabb dalok jönnek, mint a The Choke, a játékos, zongorás Shoot The Water, a sejtelmes, lassú The Noise és a záró, csupasz zonorás gyönyörűség, a The Beast. A lemezről szinte lehetetlen kiemelni, mert mind magas színvonalú szerzemény, és szinte mind lúdbőröztető. Katie hangja nagyon erősen jelen van minden pillanatban, azonban néha picit visszább is vehetne belőle, mert talán ezt az egy dolgot lehetne felróni, hogy szinte mindig teli torokból énekel, mint pl. Florence is legutóbbi lemezén, ami kicsit lefáraszthatja a hallgatót. De ez legyen a legnagyobb probléma, mikor egyébként minden hang, dallam, hangulati elem tökéletesen a helyén van a Feel It Break-en.

Ami a deluxe verziót illeti, ideje volt már, hogy megjelenjen, miután az Austra-kislemezek csak bakeliten, vagy csak digitálisan jelentek meg, így a b-side-okat sokan egyáltalán nem birtokolhatták, pedig nem akármilyen bónusz dalokról van szó. Nem sok együttes létezik, akiknek még a b-side-jai is ugyanolyan magas színvonalúak, mint album dalaik. Természetesen itt van az első EP-ről, a Beat And The Pulse-ról a Young And Gay és az Energy is, mint ahogy a Lose It kislemez Woodstock című brillináns Joni Mitchell feldolgozása, de a legutóbbi digital-only kislemez, a Spellwork b-oldala is helyet kapott rajta, az Identity, ami szintén simán felfért volna az albumra. Ezeken kívül pedig még négy további remekbe szabott új dal is megtalálható, köztük a rövidke, minimalista, zongorás, beszédes című Pianix, vagy a Roy Orbison feldolgozás, a Crying, ami egészen a Tim Burton filmek világát juttathatja eszünkbe. Legvégén pedig még egy zajos, szaggatott Beat And The Pulse remix is hallható az egyik Slipknot tagtól, Clown-tól, ez azonban eléggé próbára teszi a türelmet, és a hét perces hossz is több a kelleténél.


Az album 10/10
A bónusz lemez leszámítva a remixet 10/10