Ilyen jó kis számok meg nem értem, hogy lehetnek csak bónusz dalok! Pláne, hogy az első albumon alig találni jó számot. Ebből kiderül, hogy az a lemez nem a szívem csücske. Kevés rajta a dallam, és hosszú 8-10 perces monoton techno számok váltogatják egymást, amiknek a hangzásviláguk se túl izgalmas. Egyetlen telitalálat viszont van rajta, a szépséges Belfast, ami teljesen le is lóg róla, nem hiába a zárószám. Az első album arról is híres, hogy mindhárom formátum (kazetta, CD, 12") tartogatott egy-egy eltérő rejtett bónusz számot. Sajnos épp a CD tartalmazta a legjelentéktelenebbet, egy mindössze másfél perces kis semmiséget, a bakelit és a kazetta viszont teljes értékű bónusz dalokat rejtett, amik közül a kazettáé a jobbik. Az Untitled jobb, mint az album egésze (jóval lágyabb, játékosabb és dallamosabb), nagy kár, hogy csak bónusz szám lett, pláne, hogy nem a CD-n - de arra nem fért volna fel már.
No comments:
Post a Comment