filmz

O Brother, Where Art Thou?.
Na most már csak a The Ladykillers van hátra Coen-éktől, amit nem láttam. Amúgy nem véletlenül hagytuk ezt a három filmjüket utoljára. Nagyrészt ezek a filmek képezik Coen-ék kommersz korszakát, és az Ó Testvéren kívül nem hallottam jókat a többiről. Ez utóbbi sem volt nagy szám, de azért kellemes, hangulatos és szép képi világú volt, szóval megérte megnézni.

Intolerable Cruelty.
Ebben is kellemeset csalódtam, pedig ettől semmi jót nem vártam, de ahhoz képest, hogy romantikus-komédia szerűség volt, nem is volt rossz, mert azért szerencsére a Coen-es jegyek meglátszottak rajta.

Beginners.
Na ez pedig aztán film volt a javából. Mike Mills-től (aki amúgy Moby-nak és az AIR-nek is rendezett már) eddig csak a Thumbsucker-t láttam, lévén, hogy az egyetlen filmje volt, de az az alkotás valahogy nagyon félre ment (egyedül Tilda Swinton dobta fel). Ez viszont maga volt a kifinomultság. Igazi képek-zenék-hangulatok film, jó adag melankoliával, a színezete meg gyönyörű pasztel volt. És öröm volt végre újra látni Ewan McGregor-t, no meg az Inglourious Basterds óta Mélanie Laurent-t.

My Bloody Valentine.
Ezt pedig csak késő esti levezető horror-nak néztük. Ahhoz képest, hogy b-kategóriás horrorok közül való, nem volt olyan rossz, max egy kicsit unalmas, de legalább volt hangulata, jó volt a zenéje, és a karakterek sem voltak gázok, a helyszín meg maga volt a tökély (bánya város, erdő).