Breakfast of Champions
Az első negyed óra után majdnem kivettem a lejátszóból, de aztán mégis tovább néztem és végül egyre jobban magába szippantott a furcsa világába a furcsa hangulatával. Egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem, és amekkora ökörségnek tűnt egy darabig, végül annyira mélységes, és szinte katartikus lett a végére. Először el se tudtam képzelni, hogy ebből, hogy fog kisülni egy értelmes egész, de mégis sikerült neki. Nagyon is. És egy idő után már az össze-vissza kapkodó, kaotikus, elmebeteg stílusa is kifejezetten tetszett. Terry Gilliam jutott az eszembe teljesen a filmről. Bruce Willis nagyon jó volt a szerepében, elképesztőt alakított benne, de minden mellék szereplő nagyon jó volt, főleg Albert Finney, aki igazából a film értelmét és mélységét adta meg. Külön említést érdemel a zene, ami szívbemarkoló volt Finney jelenetei alatt, ezzel is kiemelve és fokozva a karakter drámaiságát.
Bár egyáltalán nem könnyű alkotás, és feltételezem sokak nem tudnak mit kezdeni vele, de azt akkor sem tudom felfogni, hogy az imdb-n hogy hogy csak 4.3-at kapott, pedig legalább 7-re számítottam.
No comments:
Post a Comment