Drive.
Rég nem vártam filmet ennyire, mint a Drive-ot. Nem mondanám, hogy nagyot csalódtam benne, de ahhoz képest amit vártam, meg, hogy így év filmje, meg úgy, többet, nagyobbat vártam. Az viszont mondjuk kifejezetten kellemes csalódás volt, hogy ellenben azzal amit képzeltem, hogy megállás nélküli pörgés és akció lesz, szerencsére nem ilyen jellegű lett. Lassabb tempójú, kifejezetten atmoszférikus alkotás, a cselekmény se volt túl bonyolítva, viszont sajnos az érzelmek eléggé hiányoztak belőle, kissé rideg is volt. De mind ezek ellenére egy nagyon kellemes film, az elektronikus zenékért meg nagy plusz, meg Angelo Badalamenti-ért is!! Carey Mulligan-t viszont nagyon sajnálom, hogy nem kapott több szerepet, mert miatta érdekelt igazán a Drive.
Hanna.
Szintén nagyon várós film volt a Drive mellett. Ez évben ezt a két filmet vártam nagyon, de a Hanna viszont kifejezetten csalódás volt, és az már biztos, hogy nem lenne kedvem többször nézni. Ez a film ugyanis már-már gagyi volt, Joe Wright, Saoirse Ronan és Cate Blanchett ide vagy oda. :( Nagyon jót is ki lehetett volna hozni az alaphelyzetből, ehelyett több sebből is vérzett, és több helyen is félre ment az alkotás. Viszont gratula a The Chemical Brothers-nek, mert eszméletlen jó filmzenét rittyentettek! Nagyon ritka az, hogy egy filmnek tiszta elektronikus zenéje legyen, erre hirtelen itt van most kettő is.
Super 8.
Ennek a hype-ja nem érintett meg, és nem is igazán érdekelt, de egy egész kellemes filmet kaptam. Lényegében ez egy mai E.T. (keverve a Cloverfield-el), ami nem véletlen, mert a producer Steven Spielberg, a rendező, J.J. Abrams pedig a Cloverfield producere volt (aki amúgy a Lost kitalálója is). Külön hangulatos volt, hogy a gyerekek épp zombi filmet forgatnak, aztán belecsöppennek egy űrlényes "kalandba".
Beszélj hozzá.
Almodóvar ezen filmjét még csak most pótoltam, de még ezen kívül is van pár amit nem láttam még sajnos. Sokan ezt tartják a csúcsművének, de ahogy az utóbbi évek komor Almodóvar filmjei, úgy ez se nagyon nyerte el a tetszésem. Nem volt rossz, de a történet nem az igazi, és különleges karakter se volt.
Sajnálom, hogy az egyik kedvenc rendezőm mára szinte teljesen elvesztette a humorát, és olyan jellegű filmek, mint az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, vagy a Szenvedélyek labirintusa már nem születnek, viszont azért a komor korszakában is keletkezett két mestermű, a Mindent anyámról és a Volver, amik viszont 100%-osak és Almodóvar legjobb filmjei közé tartoznak. Nagyon kíváncsi vagyok már az új filmjére is, A bőr amelyben élek címűre, de túl sokat nem várok tőle.
És akkor volt még pár jelentéktelen kis semmiség is, mint a The Hatchet meg a Horrible Bosses is. Az előbbi egy katasztrofálisan gagyi horror volt, amiben egy eredeti ötlet sincs, csak egy az egyben Péntek 13 lopás gagyi kivitelben, az utóbbi meg egy tipikus mai idétlen vígjáték. Vígjátékokkal egyébként már jó pár éve nem tudok mit kezdeni, így nem is nézem őket, legalább is a maiak már mind annyira egy kaptafa, hogy borzalom, humor pedig nulla bennük. Olyanok ma már nem születnek, mint az Amerikai pite, ami még mind a mai napig működik nálam, bár lehet csak a nosztalgia miatt, de nem hinném. A tini vígjátékokat felváltották a harmincasokról szóló idétlenkedések, amikből totál hiányzik a humor, bár a mai generációnak valószínű ez megfelel, mert roppant sikeresek ezek a Másnaposok és hasonló értékelhetetlen hulladékok.
Végül még Stephen King Sleepwalkers-ét is megnéztük, de arról inkább nem is nyilatkoznék. Ez amúgy kimaradt gyerekkoromból, és mindig nagyon sajnáltam, hogy nem láttam. Hát most pótoltam, de csak időpazarlás volt.
No comments:
Post a Comment