Fogarasi László nem kapkodja el az album készítést, komótosan áll neki mindig lemezei megírásának, és szerencsére még a kiadója sem tudja sürgetni őt, így összecsapott műtől sose kell tartanunk, ahogy azt a gyakorlat is mutatja. Megéri tehát öt-hat évet várni egy Yonderboi albumra, amiről bárki megbizonyosodhat például a legújabb album végig hallgatása után is. Arra is mindig számíthat a hallgató, hogy merőben mást kap, mint az előző lemezen, így a Splendid Isolation UNKLE-ös, Massive Attack-es sötét tónusú trip-hop-jának most nyoma sincs, helyette némileg popposabb irányt vett, de azért közel sem egy pop lemezről van szó! Ugyan akad rajta még electro-pop(os) sláger is (Brighther Than Anything), azért a lemezre nem ez jellemző.Az album egyik erénye, hogy most csak egyetlen énekesnő szerepel rajta, a német Charlotte Brandi, aki ráadásul tökéletes választás volt, mert nem csak szépséges a hangja, de sokszínű is, így nagyon sok féleképpen és sok stílusú dalhoz használható a hangja. Tud például r'n'b-sen énekelni, folkosan, diszkósan.
A lemez Edward Ka-Spel beszédével indul (ahogy vele végződött a Splendid Isolation is), a filmszerű, csilingelő zongora uralta Sustainable Developement-tel, utána a három instrumentális darab közül az egyik következik, a kolompos I Am CGI. A többi két instrumentális szerzemény szintén a lemez csúcsait képezik, a világzenei beütésű Mono De Oro, amiben még bolgár asszonykórus is hallható (amiről például eszünkbe juthat Kate Bush Sensual World című albuma), valamint a folyamatosan sűrűsödő és kiteljesedő, lúdbőröztető Inexhaustible Well. A Roast Pigeon pedig félig instrumentális, félig vokális, mert csak Yonderboi halk dünnyögése hallható, ahogy egyetlen mondatot kántál elharapva. Ami az énekes dalokat illeti, öt darab található belőlük, a már említett diszkós Brighter Than Anything-el együtt. Ami még hasonló hozzá, az a folkosan induló, majd táncban kitörő Paint Hunting On The Wall. Ez a kettő a Passive Control legkönnyedebb darabja. A She Complains már egy mélyebb dal, ami Röyksopp-ot, The Knife-ot idéz, a szöveg pedig hallhatóan összevagdosott, ami még egy plusz szürreális élményt is ad a dalnak. A Synchronicity némiképp kakukktojás a soulos, funkos hangzásával, de nagyon hangulatos darab, a lényegében albumzáró Come On Progeny pedig a leggyönyörűségesebb dal, amit valaha Yonderboi készített. Teljesen elvarázsolt hangulata van, a vonósok lúdbőröztetőek, Charlotte hangja pedig a She Complains mellett ebben a legkülönlegesebb, az összhatás pedig lélegzetelállító. Ezek után már csak egy másfél perces levezető következik, a Mennyei Napok című filmből killozott gyerekszöveget tartalmazó After The Snap, ami szintén visszautalás a Splendid Isolation-ra, és az azon található Before You Snap-re.
Yonderboi végletekig kidolgozta a lemezt, minden hang, hangszer, effekt, vokál, dallam nagyon a helyén van, erőlködésnek azonban semmi nyoma. A hangzás szerencsére nem túl trendi, épp csak annyira modern, amennyire feltétlen lennie kell, ezért is lesz abszolút időtálló a Passive Control.
Már így is letett három remekbe szabott albumot Yonderboi, kíváncsian várom, hogy legközelebb merre kalandozik, milyen stílusban és hangvételben hallhatjuk viszont őt.
Ami a kiadványt illeti, igazi, három paneles digipack-be került a lemez (így a gyönyörű borító még hangsúlyosabb), viszont füzet ezúttal nem jár hozzá, amiért igazán kár, mindenesetre nagyon szép kiadás!
9/10
No comments:
Post a Comment