Bár jóval kevésbé angolos és nyersebb electro, mint elődje, annyira azért nem lett szerencsére amerikanizált a hangzás, de akad rá példa: a kilencvenes évek amerikai bojgruppjainak hangzását idéző No ID, amire a klip is rátesz pár lapáttal. Ennek ellenére egy kellemes darabról van szó.Az első album telitalálat lett, köszönhetően az egyedi hangzásvilágának, Frank hangjának és a lemezen megbúvó mélységeknek, viszont a Do It In The AM-en sajnos nem csak a hangi adottságait nem használja ki Frank, de a mélységek is hiányoznak belőle. Ballada nem található rajta (pedig Frank erős bennük), helyettük csak és kizárólag bulizós darabok vannak, és ezek közt is csak néhány ér fel a bemutatkozó album ütős electro bombáihoz. A Do It In The AM egyértelműen legjobb számai a hiperturbó, nyitó We Collide, a hasonszőrű Blame It On Me, és a gumi ütemű címadó dal. A lemez maradéka is szinte végig jó dalokat tartalmaz, amik közül is kiemelkedő a Footsteps, a Struck By Lightning, a 80as éveket idéző The Fear Inside (ez pedig még két éve íródott, ami meg is hallatszik rajta, mert eléggé más, mint a lemez egésze). Amik pedig enyhén idézik az első album balladáit, az a középtempós, effektjeivel computer játékokat idéző No Champagne és a záró Cut Me Down, melyek szintén jól sikerültek. Akadnak viszont gyengébb töltelék számok is (Wrecking Ball, Brake Lights, Ludicrous), amik teljesen ellent mondanak a zseniális első albumnak.
Bár a Complete Me színvonalát nem éri el a Do It In The AM, azért igen élvezetes lett így is. Első lemezén Frank rögtön megcsillogtatta drámai énjét, főleg a záró balladákban, ami miatt különösen kíváncsi voltam hova fog még fejlődni ez a gyerek, de a Do It In The AM-ből egyelőre ez nem derül ki. Remélem a következő albumon már választ kapunk erre a kérdésre, és ismét készülnek majd mélységesebb balladák, mert, hogy tehetséges Vincent Fank, az már a debütáló lemezből kiderült, és az se véletlen, hogy ő lehetett a legújabb Erasure album producere is!
7/10
No comments:
Post a Comment