Björk ezúttal az univerzum témájában készítette el új albumát, amit a természet és ember kapcsolata inspirált, de a dalcímekből úgy tűnik, a Biophilia jóval inkább az űrről, galaxisokról, kristályokról és egyéb élettelen dolgokról fog szólni, mint valami kutatómunka. Az albumot a kristályok növekedése ihlette Crystalline hivatott beharangozni, aminél jobbat nem is lehetett volna találni erre a posztra. Kellően dallamos, ütemes, modern, érdekes és björkös, ami felidézi Björk legjobb régi pillanatait a Post, Homogenic és Vespertine világából. A dalhoz Michel Gondry készített klipet (aki saját elmondása szerint mindig féltékeny más rendezőkre, amikor nem ő készíthet klipet Björk-nek), aki most ismét azt a megtisztelő szerepet kapta, hogy Björk-beharangozó dalhoz rendezhessen, mint a régi szép időkben. Bár technikás a video, és kellemes darab, kissé azért üres lett sajnos, bár valószínű ez inkább a dal "rideg" témája miatt lehet.
Björk szerencsére nem hagyja cserben a rajongóit/gyűjtőit, mint sok más együttes ma már, és egész maxi-szériát jelentetett meg a két dalhoz, The Crystalline Series címen, amely négy maxit foglal magában CD-n is és bakeliten is. Minden lemezen egy-egy remixertől találhatóak jobbnál-jobb átiratok. A kék színű maxin Serban Ghenea kislemezverziói hallhatóak, a sárgán pedig Matthew Herbert electrós, zaj-ütemes Crystalline mixe (vokális és instrumentális), mely szimplán telitalálat lett. A zöld maxi egy nagyon különleges darab, ugyanis a szír Omar Souleyman kreálta verziókat tartalmazza. Fergetegesek lettek ezek az arab-techno átiratok, főleg a Crystalline-é, mely az év mixe! Egy újabb albumos számból is készült ide remix, a Thunderbolt-ból, Tesla címen, valamint egy Mawal című darab is található még a maxin, aminek semmi köze Björkhöz, de érdekes tétel. Souleyman mindegyik számban énekel is. A negyedik maxi a pink színű, amin pedig Cosmogony remixek hallhatóak Matthew Herbert-től (két vokális, és azok instrumentáljai). A Mix 1 az eredeti jellegét megtartja, de jóval elektronikusabb, filmszerűbb, sejtelmesebb, sötétebb, és mellőzi a fúvósokat, ami jót tesz a dalnak, a Mix 2 pedig egy radikális, zajos remix, ami már jellemzőbb Hertbert-re, viszont ez csak kellemes szinten marad.
Nem csak, hogy sok féle maxi jelent meg, de mindnek értékes és érdekes is a tartalma!
10/10
No comments:
Post a Comment