MAXI / Depeche Mode: Personal Jesus 2011

A Depeche Mode már 2004-ben is adott ki remix válogatást, ami egy jó ötlet volt, de pár évvel később, hogy mi értelme volt egy újabbnak, az jó kérdés, ráadásul ismét '81-től kezdve válogat. Egyetlen erénye van a dolognak, hogy kaptunk vele egy új maxit, a Personal Jesus-ből, új remixekkel.

Az előző válogatáshoz is egy ikont választottak, az Enjoy The Silence-t, most pedig a másik leghírhedtebb dM dalt választották újramixelés céljából. A Personal Jesus 2011 megtisztelő posztják a norvég Stargate kapta meg, akik egy korrekt szinti-pop mixet kreáltak, de semmi karakteres és különleges nincs benne, még csak a dM világához sem passzol túlzottan, de önmagában egy nagyon jó kis, élvezetes mix. Ez most a tömegeknek és a ráadióknak lett szánva, az hallatszik, mert nagyon slágeres remix.

A The Stargate Mix-en kívül további négy verzió kapott helyet a maxin. A CD és a lila 12" is ugyanazokat a mixeket kapta. Alex Metric szinte teljesen hű maradt az eredetihez, csak az alap lett egy kicsit electrosabb, recsegősebb, meg a struktúra más. Eric Prydz sajnos csak a Never Let Me Down Again-ből tudott jó mixet készíteni (ami a Remixes 2-n található), de a Personal Jesus-ből egy unalmas és monoton club mixet csinált, aminek semmi köze az eredetihez, leszámítva néhány sornyi vokált. Mark Ronson, Andrew Wyatt és Nick Rhodes-tól (Duran Duran) sokkal többet vártam (M.A.N. Remix), de elég összevisszaságot alkottak, ami egy közepes és nem túl izgalmas verziót eredményez. Kellemes szinti-pop-ként indul, majd két perc körül átmegy techno szerűségbe és onnantól a színvonal is esik. A maxi legszínvonalasabb remixe egyértelműen a sodró electro-pop Sie Medway-Smith Remix, ami tartalmaz egy keveset a tipikus Personal-gitárokból, az utolsó másfél percben lévő vonósok pedig lúdbőröztetőek.


7/10