fél év; albumok

Mindig izgalmas fél évkor átnézni mik is a legjobb albumok addig.
Annyi biztos, hogy az Austra: Feel It Break máris az év (egyik) albuma lesz. Moby Destroyed-ja is kifejezetten jó, csak sajnos a hülye nyár nem túl alkalmas egy ilyen sötét, mélységes atmoszféra lemezhez, így valószínű ősszel fogom csak igazán kihallgatni (pont ez volt a Fever Ray albummal is, amikor tavasszal jelent meg, holott a lemez totál hideg, téli hangulatú). A Duran-lemez már az év elején borítékolható volt, hogy az év legjobb albumai közt lesz, és ezt továbbra is fenn tartom. A Neo is elég szép munkát végzett, egy nagyon élvezetes és kellemes albumot csinált, de ahhoz erősebbnek kéne lennie, hogy a legjobbak közt legyen, aztán év végén majd elválik. Lady Gaga Born This Way-e szinte tökéletes és kifogástalan album, viszont mégse hallgatom túl sokat, mert a pophoz ritkán van kedvem. Lehet elkapkodtam a vásárlást? Na mindegy. A Radiohead is igen jó albumot készített, de egy éves listában lehet alul marad, meglátjuk majd milyen lesz a teljes felhozatal. A Friendly Fires Pala-ján még mindig rágódok, mert reggel imádom hallgatni munkába menet, de nem biztos, hogy szobában is lenne annyit kedvem hallgatni. Lehet meg kéne venni, és kiderülne. :) Viszont tény, hogy tökéletes nyár-aláfestő, és számomra teljesen Diesel Island-zene is. :) A Metronomy The English Riviera-jának viszont élvonalban a helye, az biztos!

Aztán meg kell említeni pár olyan cuccot is, amik biztos nem lesznek listában, de vagy kellemesek, vagy csak szimplán szólni kell róluk, vagy kifejezett csalódások. A The Shoes Crack My Bones-a nagyon kellemes, reggel kifejezetten hallgattatja magát, de annyira azért nincs jó, hogy CD-n is kelljen. Elkezdtem ismerkedni az Is Tropical-lal, de sajnos felemás a hatás. A lemez kb fele nagyon jó, sodró indie-tronkia, a másik fele viszont elég tingli-tangli.
És akkor jöjjön az (fél)év csalódása. Olyannyira gyenge és érdektelen az egész, hogy még ismerkedni sincs túl sok kedvem vele hosszú távon (eddig 2x bírtam meghallgatni, de nem biztos, hogy fogom többször): Patrick Wolf Lupercalia-járól van szó. :/// Éveken át vártam lázasan az új Patrick Wolf lemezt, erre olyan mélységes és durva albumok után, mint a The Bachelor, vagy a Lycantropy, előáll egy olyan gyermeteg, tingli-tangli érdektelen felejtős albummal, mint a Lupercalia. Persze nem meglepő, mivel a szerelem ünneplése az album... Sajnos ez történik, amikor egy előadó szerelmes és boldog: máris jönnek a béna lemezek (lásd: Alanis Morissette: So Called Chaos, ami dettó ugyanez a helyzet, de szerencsére a kövi albuma már szakítós album volt, annak következményeként máris mélységes és értékelhető albumot tett le az asztalra. De pl. a Bloc Party-nak is egy szakítás kellett egy ütős lemezhez, szóval az előadóknak kívánunk sok szakítást. :))) )
Sajnos IAMX új albuma is inkább csalódás, mint jó. Kb a fele nagyon jó, a másik fele meg lagymatag. A Lamb 5-ja szintén elég lagymatagra sikeredett.